Abszurdisztán

Hazaköltöztünk

2006-06-07T09:09:00.000+02:00

http://abszurdisztan.freeblog.hu

A politikai realitásról

2006-05-30T19:47:00.000+02:00

Bukarest húsz évre szóló, nemzetközi egyezménnyel szavatolt autonómiát javasol Székelyföldnek Románián belül. A magyar vezetők minden bizonnyal elutasítják a javaslatot és csak a teljes függetlenséget tartják elfogadhatónak.

A javaslat szerint Bukarest húsz évre szóló nemzetközi egyezményt kötne Székelyudvarhellyel az ENSZ védnöksége alatt. A világszervezetre kötelezettségek és feladatok is hárulnának, elsősorban a biztonságpolitika terén: a fegyvermentesített tartományban kizárólag a világszervezet égisze alatt működő rendőri kontingens ügyelne a biztonságra.

Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök és elnöki tanácsadója kedden ismertette Bukarestben a román kormány és az elnöki hivatal közös platformját, amely alapját fogja képezni a Bukaresti álláspontnak a Bécsben folyó román-magyar tárgyalásokon, ha napirendre kerül a jogállás kérdése. A javaslatot Bukarest továbbította Brüsszelnek és Martti Ahtisaarinak, az ENSZ főtitkár székelyföldi különmegbízottjának.

Megosztott hatáskörök

Székelyföldnek lenne saját alkotmánya, és széles hatásköröket kapna ügyei intézésében: teljes pénzügyi autonómiával rendelkezne Románián belül, önállóan köthetne hitelszerződéseket a nemzetközi intézményekkel, Bukarest mellőzésével történnének a külföldi befektetések is a tartományban. Székelyföld önállóan ápolná kapcsolatait más országokkal, régiókkal és nemzetközi szervezetekkel olyan esetekben, amikor nem szükséges hozzá a nemzetközi jogi alanyiság, és amennyiben ez az együttműködés nem sérti Románia érdekeit.

Bukarest hatáskörében lenne a külpolitika és a határvédelem, a monetáris- és a vámpolitika, illetve a vallási és kulturális hagyaték oltalma. Székelyföldnek lenne autonóm igazságügyi rendszere, de az emberi jogok védelmét végső fokon a román alkotmánybíróság gyakorolná.

Nem engednek a függetlenségi törekvésekből

Biztosra vehető, hogy az udvarhelyi vezetők elutasítják Bukarest javaslatát, ha egyáltalán érdemben fognak rá reagálni. A magyar vezetők már rég de facto önállónak tartják Székelyföldet, a tartomány függetlenségének nemzetközi elismerésére várnak, és nem hajlandóak erről tárgyalni Bukaresttel.

A székelyföldi autonómia kérdése lassan egy évtizede teljesen kiszorult még a legmérsékeltebb udvarhelyi magyar vezetők gondolatvilágából is, mindenki kizárólag a teljes függetlenséget tartja elfogadhatónak. Markó Béla azt tervezi, hogy a Bécsben zajló magyar-román tárgyalásokon a gyakorlati témakörök - decentralizáció, vallási hagyaték védelme, gazdaság - lezárása után, július folyamán kerülne napirendre a jogállás kérdése.

Hihetetlen, mi? Pedig mindez lehetséges itt, Európában.

Miért csak a magyaroknál tabu még mindig Trianon?

Baloldaliság, jobboldaliság

2006-05-24T17:01:00.000+02:00

Ha szóba kerül, hogy ki milyen politikai nézeteket vall, akkor leggtöbbször azt mondjuk, hogy az illető baloldali, vagy jobboldali. És ezzel be is soroltuk őt az MSZP vagy a Fidesz térfelére, hiszen a közmegegyezés szerint a Fidesz a jobb-, az MSZP pedig a baloldali párt. Ha azonban kicsit is belegondolunk, mit is jelentenek ezek a fogalmak, és megnézzük hogy ehhez képest mivel kampányolnak, és mit cselekednek a pártok, rá kell jönnünk, hogy igen komoly káosz van idehaza ezen a téren is.

Az MSZP azt mondja magáról, hogy baloldali párt. Elméletileg a baloldaliság arról szól (nagy vonalakban), hogy a kiszolgaltatottabb, szegényebb, gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező réteg érdekeit képviseljük az erősebb, gazdagabb és befolyásosabb réteggel szemben. Azaz biztosítjuk pl a nyugdíjasok tisztes megélhetését, a munkások és alkalmazottak érdekeinek védelmét a munkaadóval szemben, és általában is megakadályozzuk, hogy az erősebb, gazdagabb eltiporja a gyengébbet. Köztudott, hogy a piac magától nem így működik, azaz annak érdekében, hogy ezek a célok megvalósulhassanak, az állam fokozottabb odahatása szükséges. Nagyarányú újraelosztás, és olyan törvények létrehozása, ami megnehezíti az erőfölénnyel való visszaélést a nagyok számára. És valóban, az MSZP-sek a szavak és politikai markteting szintjén ezt is mondják, és a hagyományosan baloldali réteget célozzák meg az üzeneteik. Ehhez képest viszont mi történik, mikor hatalmon vannak? Azon kívül, hogy az esetleges meglévő forrásokat minden esetben szétosztják nyugdíjemelésekre és közalkalmazotti béremelésre, semmi. Sőt, pontosan az ellenkezője annak, mint aminek történnie kéne, ha egy pillanatig is komolyan gondolnák a baloldaliságot.

Nem védik a nyugdíjasok érdekeit, mert nincs merszük szembemenni az elprivatizált energiaszolgáltatókkal az árak csökkentése érdekében. Persze nem azért nincs merszük, mert gyávák, hanem mert ellenérdekeltek benne. A csókosaik ugyanis éppen ezekben a cégekben, vagy ezekkel a cégekkel szerződve töltenek be fontos pozíciókat. Az összes ötletük annyi, hogy jól megadóztatják a középréteget, aztán a bevételből visszaosztanak a nyuggereknek gázkompenzáció címszó alatt egy keveset.

Nem védik meg a munkások és a bérből és fizetésből élő alsó-középosztály érdekeit sem, mert azon kívűl, hogy az állami emlőkön eltartott közalkalmozottaknak szétosztották a polgári kormány áldásos tevékenysége alatt felhalmozott államháztartási tartalékokat, egyszer sem halottunk arról, hogy bármilyen vélt vagy valós sérelem ügyében segítették volna ezt a réteget, vagy hogy egyszer is keresztbetettek volna pár nagyobb munkaadó vállalatnak az alkalmazottak panaszai nyomán. És az elszabadult munkanélküliség is természetesen ezt a réteget sújta leginkább. De ami a legszörnyűbb, hogy a pártállami időkből átörökítették azt az állapotot, hogy a szakszervezetek a Párt feltétel nélküli seggnyalói maradtak és bólogató jancsik gyülekezeteiből állnak. Nem is csoda, hogy Magyarországon a legalacsonyabb az egy főre jutó sztrájkpercek száma az egész világon.

Nem tesznek semmit a magyar gazdák érdekében, sőt, okkal kell feltételznünk, hogy a gazdatársadalmat szánt szándékkal hozzák kiszolgáltatott helyzetbe. Számtalan cikk, interjú, és elemzés olvasható ebben a témában, aki kételkedik az állítás igazságában, használja a google-t.

Nem védik meg a kisvállalkozók érdekeit a multikkal szemben, sőt, ez az a réteg, akiket a leginkább kizsigerelnek annak érdekében, hogy választóikat a megfelelő időpontokban kiosztott pénzekkel maguk mellett tudhassák. Holott a magyar kisvállakzások még mindig nagyságrendekkel több alkalmazottat foglalkoztatnak, mint az oly nagy becsben tartott multik.

Megint az ökölszabály érvényesül: pontosan az ellenkezőjét teszi az MSZP annak, mint amit hirdetnek magukról. Ha a médiának két orbánszőlőzés és mikolázás között lenne szabadideje, talán foglalkozhatnának azzal a kérdéssel is, hogy ugyan miként lehet baloldali az a párt, amely kispajtásával együtt folyamatosan a piac és a piaci folyamatok érinthetetlensége mellett kardoskodik?

A Fidesz azt mondja magáról, hogy jobboldali párt. Ehhez képest semmi másról nem szólt a politikája az elmúlt időszakban, mint arról, hogy az MSZP baloldali hiányosságait próbálta a saját oldalán hitelesen megjeleníteni. Volt szó luxusprofit letöréséről, 14. havi nyugdíjról, a gazdák megvédéséről, és az állami tulajdonok megtartásáról. Baloldali programnak mindenesetre nem rossz.

Tovább fokozódnak a kételyeink, ha megnézzük, hogyan milyenek a jobb- és baloldali pártok tőlünk nyugatra. Azt láthatjuk, hogy a jobboldali párrtok gazdaságpolitikája alapvetően liberális, a piac szabadságát hangoztató elvekre épül, míg a baloldal inkább bízik a kézivezérlésben. Nem véletlen, hogy Németországban a szabaddemokraták nem a szocialisták, hanem a CDU/CSU természetes szövetségesei. De ha megnézzük a külpolitikát, akkor is fordított helyzetet látunk: idehaza a jobboldal inkább Amerika-ellenes, míg Nyugaton Aznar, Berlusconi, vagy Merkel inkább Amerika-párti.

A fentieket véggigondolva föl kell tehát tenni a kérdést: hogyan lehet az, hogy az inkább baloldali szemléletű gazdaságpolitikát képviselő Fidesz alkotja nálunk a jobboldalt, és mitől baloldali mégis az MSZP? Arra jöttem rá, hogy akárhonnan is indulunk el, hogy megválaszoljuk, mindig ugyanoda jutunk: az alapvető különbség a két párt között a magyarsághoz való viszonyban gyökerezik. Ezt szokták leegyszerűsítve a Demokratában úgy mondani, hogy nemzetellenes és nemzeti erők állnak egymással szemben, és persze egyből fölháborodnak a nemzetellenes oldalra soroltak ezen a jelzőn, és kikérik maguknak. Pedig igenis jogosan kapják meg! Miért is?

1, 2002-ben 23 millió románnal riogat minket Kovács László a választási kampány során
2, 2002 December elsején Medgyessy együtt pezsgőzik Nastaséval Erdély elszakadásának román ünnepén.
3, 2004 December ötödike előtt a népszavazási kampányban erdélyi magyarok beözönlésével riogatják a magyarorszégi magyarokat. A szavazás eredménye önmagáért beszél.
4, Az elmúlt időszakban rendszeressé váló szerbiai magyarverések ellen semmilyen érdemi diplomáciai lépés nem történt.

Négy olyan esemény a közelmúltból, amelyek külön-külön is éppen elek lennének arra, hogy normális országban nemcsak hogy megbukjon a kormány, de az elkövető párt évtizedekre kiírja magát a politikai közéletből! Elképzelhető lenne, hogy az osztrákokat a Dél-tiroliak beözönlésével riogassa egy párt? Elképzelhető lenne, hogy egy ország legtragikusabb, komoly területi veszteséggel járó történelmi eseményét a győzővel együtt ünnepeljék? Elképzelhető lenne, hogy nem kerekedne világraszóló botrány, ha Elzász-Lotaringiában németeket vernének? Már az is elképesztő, hogy ezeket egyáltalán le kell írni, példákat kell hozni, és el kell magyarázni embereknek. Nem elvárás az hogy bocskaiban járjunk, kokárdát hordjunk, magyarkodjunk, de azért kéne legyen egy nemzeti minimum. Pontosan csak annyi, mint amennyi a nálunk szerencsésebb országokban is megvan.

A Fidesz jobboldaliságának jelenleg csak az ad formát, hogy ilyen, a nemzeti minimumot jelentő kérdésekben ösztönösen jó álláspontra helyezkedik. A polgári lét, konzervativizmus, keresztény alapvetés, ezek mind csak töltelék, mert a politikáját már régóta nem jellemzi ezen értékek következetes képviselete. Ha végre eljutnánk legalább oda, hogy nem a nemzeti minimum tagadása és elfogadása mentén rendeződnének az erők, akkor talán helyére kerülhetne végre a "baloldali" és a "jobboldali" fogalma is.

No comment I.

2006-05-22T11:54:00.000+02:00

A pozsonyi magyar nagykövetség jelentése alapján a Külügyminisztérium elfogadhatatlannak tartja a Pozsonyba látogató magyar turistákat ért súlyos incidenst, amely példa nélküli két szomszédos EU-tagállam viszonyában. A szlovák hatóságok képviselőinek fellépését aránytalannak és eltúlzottnak tartja. A hivatkozott szlovák jogszabályról tájékoztatást kértek a szlovák féltől. A KüM elvárja ? írja a közlemény ?, hogy a szlovák fél az esetre magyarázatot adjon, és olyan intézkedéseket foganatosítson, melyek elejét veszik a hasonló esetek jövőbeni megismétlődésének.

Mint ismert, egy szekszárdi történelemtanár éppen a Szent Márton dóm magyar vonatkozásairól beszélt a csoportjának Pozsonyban, amikor megérkezett három rendőrautó, az egyikben kommandósokkal. A rendőröket egy turisztikai felügyelő hívta ki. A szekszárdiak azt a helyi jogszabályt sértettek meg, mely szerint csak engedéllyel rendelkező, szaktanfolyamot végzett idegenvezető mutathatja meg Pozsony nevezetességeit a turistáknak. Erről viszont a csoport tagjainak fogalmuk sem volt.

Egy győri csoport hasonlóan járt. A győriek közül két férfit igazoltatás és a rendőri közbelépés indoklásának közlése nélkül kicibáltak a magyar királyok koronázó helyéről, majd ? kommandósokkal megerősítve ? rendőrkocsiba tuszkolták őket, és szirénázva vitték őket az őrszobára, ahova a szekszárdi tanár önkéntesen ment velük. Két tanár ellen azért indítanak szabálysértési eljárást, mert tiltott idegenvezetésen kapták őket, a harmadik magyar ellen pedig azért, mert állítólag rátámadt arra a pozsonyi illetőségű személyre, aki az engedély nélküli ?idegenvezetők? tevékenységét hivatott ellenőrizni Pozsony történelmi belvárosában.

Fél nap után a pozsonyi magyar konzul közbenjárására engedték el őket. A magyar konzul, Riskó Nagy László jelezte: a magyar állampolgárok elleni fellépést sérelmesnek és jogszerűtlennek tartja, és megteszi a jogi és diplomáciai lépéseket.

"Kedves barátaim, hogy megvilágítsam nektek az MSZP politikáját, a legjobb, ha a következő idézetet hozom elő a Mein Kampfból: 'a gyűlölet a legalapvetőbb emberi érzés, a gyűlöletre kell alapozni a politikát, és a gyűlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget'. Az MSZP politikája erre alapul, így akarja megsemmisíteni a Fideszt" - idézi a Hírszerző az elnököt. A cikk szerzője hozzáteszi, hogy Orbán valószínűleg egy apokrif Mein Kampf-fordításból dolgozhatott, mivel a Hírszerző által fellelt magyar és német nyelvű változatokban nem találták meg az idézett mondatot.

Megkezdődött a sok százmilliós nagyságrendű vecsési számlagyár büntetőpere a Fővárosi Bíróság legnagyobb esküdtszéki termében hétfőn. (...) Az Orbán-kormány időszakában indult ügy 2001 augusztusában kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor kiderült, hogy az eljárás során Balázsi Tamás vecsési szocialista elnököt előzetes letartóztatásba helyezte a PKKB. Balázsi letartóztatását az ügyészség szüntette meg a 2002-es országgyűlési választások április 21-i második fordulója után három nappal.

( A számlagyár-botrányról hamarosan részletesebb beszámolót olvashattok a blogban)

Bevezetik 2007-től az utólagos képzési hozzájárulást a felsőoktatásban - a Népszabadság információi szerint ebben már megállapodtak a koalíciós pártok. A lap úgy tudja, a rendszer lényege az lesz, hogy a diplomás fiatal csak akkor kezdi meg képzése költségeinek visszatérítését, ha munkába állt, és éves jövedelme eléri a havi minimálbér negyvenszeresét, ez esetben havonta keresetének 3 százalékát fizeti az államnak. A mostani 62 ezer forintos minimálbérrel számolva ez azt jelenti, hogy csak olyan diplomástól vonják le a havi körülbelül 6 ezer forintos törlesztőrészletet, aki havonta legkevesebb bruttó 206 ezer forintot keres. Ha viszont az éves fizetése a minimálbér hatvanszorosánál is magasabb, azaz havi fizetése a minimálbér ötszöröse, jelenleg több mint bruttó 300 ezer forint, akkor keresete 6 százalékát vonják le tőle. A visszafizetendő összeget kamatok nem terhelik, s nem is számít adósságnak, azaz a képzési hozzájárulást fizetők vehetnek fel 'külön' hitelt. A rendszer bevezetésével az alapképzés átlagosan másfél, egy masterképzés kétmillió, a PhD-képzés pedig hárommillió forintba kerül majd, de a lesznek szakok, ahol jóval többet kell (vissza)fizetni: az orvosi egyetemen 7-7,5 millió, a jogi egyetemen pedig 5 millió forintot. Csökkentik az államilag finanszírozottak jelenlegi létszámát, az idei 62 ezerről 56 ezerre, bölcsész- és jogászképzésekre a jövőben kevesebben kerülhetnek majd be, a természettudományos és a műszaki képzésekre viszont többen.

Adalék

2006-05-11T12:59:00.000+02:00

Nem hinném, hogy részletesen kéne írnom arról, milyen állapotban van a gazdaság, és hogy milyen szigorú reformok jönnek majd. A csapból is ez folyik, a madárinfluenza-járvány óta nem volt ilyen erősen tematizálva a magyar nyilvánosság. Csak abba érdemes belegondolni, hogy alig egy hónapja ugyanazok, akik most a legőszintébben nyilatkoznak a gazdaság állapotáról, és egyben a legbátrabban is fogadkoznak, hogy rendbeteszik azt, mást sem csináltak, mint a fideszt és Orbán Viktort szídták a depressziókampány és a negatív hangvétel miatt. És persze dübörgött a gazdaság.

A média is régen volt ilyen szervilis. Még csak véletlenül sem kérdezik meg, hogy miért tartunk ott, ahol, eszükbe nem jutna az előző kormány felelősségét firtatni. Sőt, mindent megtesznek, hogy pozitív színben tüntessék fel Gyurcsányt és bandáját, hogy na majd ők, ők majd bátran és lendületesen rendbeteszik itt a dolgokat. Már maga a szóhasználat, a "reform" is egyfajta pozitív kicsengést hordoz magában. Még csak véletlenül sem válság, megszorítás, hanem "szerkezeti átalakítás" és "radikális intézkedések" vannak terítéken.

Ha valaki még kételkedne abban, hogy itt nincs is nagy szerepe a ballib médiatúlsúlynak, vagy hogy az nem is jelentős, vagy esetleg azt hinné, nincs is akkora hatása az emberekre, mint gondolják, annak itt egy adat. A Demokrata készített a választások során, három héttel ezelőtt egy felmérést, amit most ismét megismételt. Arra kellett válaszolni a megkérdezetteknek, hogy javult, romlott, vagy nem változott a gazdaság szerintük az elmúlt négy évben. A két felmérés között 6%-al csökkent azok aránya, akik szerint javult, és nyolccal nőtt, akik szerint romlott a helyzet. Ez összeadva 14 százalék, és ezt három hét alatt érték el! Félelmetes, hogy mennyire el lehet hallgatni, semmissé lehet tenni információkat, és hogy meg lehet vezetni az embereket.

És abba is érdemes belegondolni, hogy vajon mekkora lehet a tényleges baj, hogy most már titkolni sem merik az igazságot? Vagy mi lehet a teljes igazság, milyen helyzetben lehet az államháztartás, ha már az, amit láttatni hagynak belőle, és a várható következmények lényegesen rosszabbak, mint amivel nemrég még a Fidesz "riogatta" az embereket?

Hogy mekkora is lehet a baj, ahhoz álljon itt még két adalék. Eddig büszke volt a kormány arra, hogy itt autópályák épülnek, és alacsony az infláció. Most ez a két biztos pont, kormányzati kommuniikáció két zászlóshajója is találatott kapott:

"A Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint áprilisban 2,3 százalékkal voltak magasabbak az árak, mint egy éve. Ez magasabb a vártnál, az elemzők 2,18 század százalékos pénzromlást valószínűsítettek. Ha a kormány meglépi az elemzők szerint elkerülhetetlen 5 százalékos áfa-emelést a középső kulcsnál, akkor év végére három és fél-öt százalékra is felpöröghet az infláció. Ez a duplája lenne a Pénzügyminisztérium által tervezettnek. A gyógyszer-, illetve a gázár-támogatás szigorítása, magyarán a tarifák közelítése a világpiaci árakhoz, tovább növelheti a pénzromlás mértékét." Részletek itt és itt.

És a PPP-s ügyeskedésnek is itt vannak a következményei: "A kormány ezzel felettébb kínos helyzetben találja magát: ha mégis folytatódnak az építkezések, úgy csak ezért a költségvetés idei GDP-arányos hiánya 1,1 százalékponttal emelkedhet, márpedig a miniszterelnök épp a napokban állt ki a megbomlott egyensúly visszaállítása mellett. (Erre a veszélyre a jegybank már tavaly ősz óta felhívja a figyelmet.) Másik lehetőségként az építkezések lassítása vagy leállítása adódik, s ez szöges ellentétben állna az eddigi kormányzati kommunikációval." Részletek itt.

Félve kérdezem: Mi jöhet még?

Még ilyet!

2006-05-05T14:07:00.000+02:00

Ikertestvér blogomban két írásra hívja fel a kolléga a figyelmet: 1 és 2

Mellé ajánlanák én is egyet, Kádár Bácsi cukrászdájából: itt van. Nem mellékesen a Magyar Nemzet archívumát csak a nagyon elszántak bírják megtalálni, és pl. a google keresőmotorja nem tartozik ezek közé.

Jó olvasgatást!

Egyébként vagy hiba van a mátrixban, vagy annyira súlyos a helyzet, hogy már a pártlapok finanszírozására sem futja, mindenesetre meglepő, hogy a kádár rendszer bírálatában már-már Bayeres véleményeket fogalmaznak meg egyszerre két balos lapban is.

Orbán Viktor jövője II.

2006-05-02T20:04:00.000+02:00

Hát, ami azt illeti, én tegnapig adtam esélyt Orbánnak, hogy összeszedje végre magát és mutassa meg a szerinte üdvözítő kiutat. Ehhez képest az egyetlen értékelhető gondolata az volt, hogy az áruló MDF-et nevén nevezte. Csak éppen ott nem stimmelt a hasonlata a falóval, hogy nem elég, hogy beengedni nem kéne, talán észre kellett volna venni, amikor vöröskabátos ácsok a kapunk előtt rakták azt össze, és nem ártott volna közéjük nyilazni, semmint abban bízni, hogy jó lesz az még nekünk valamire.

Amúgy meg nagy semmitmondás volt az egész. Elmondta, hogy mindenkit képviselni kell, szdsz-estől a radikálisokig, de azt persze nem mondta meg, hogy hogyan.

Hogy a pénzük győzött ellenünk? Oké, lehet, de ez nem mentség, csak kifogás.

Mindenki menjen haza, törődjön a munkájával és a családjával? Miért, tán eddig le kellett volna kössön minket az a sok bénázás, ami itt a kampány alatt ment? És különben is, majd a tisztelt szavazók eldöntik, mivel foglalkoznak. Az biztos, hogy ha hazamegyünk, bezárkózunk, attól nekünk még nem lesz jobb a kedvünk.

Én azt szeretném hallani, hogy mondja meg végre valaki: itt hibáztunk, így és így nem sikerült ez és ez, de mostantól így és így lesz, ezt és emezt fogjuk csinálni, tartsatok velünk.

Nincs két évünk, sőt nincs két hónapunk sem. Minden egyes nappal, amivel későbbre toljuk a választ arra a kérdésre, hogy mi a teendő, egyre nehezebb helyzetbe taszítjuk magunkat. Én csak reménykedhetek benne, hogy talán már körvonalazódik valami, és hamarosan azt is láthatjuk, hogy mi az.

De közben attól félek, hogy valójában mindenki ül megbénulva, és várja, hogy majd a Viktor megmondja a frankót. Nos, az a helyzet, hogy egyelőre nem mondja...

Ez a nemzeti politika!

2006-05-01T19:40:00.000+02:00

Ha egyszer valaki átfogó tanulmányt akar majd készíteni a magyarországi neoliberális gazdasági politikáról, akkor mindenképpen foglalkoznia kell majd ezzel a cikkel:

Utolsó Esély

A választásoknak vége, az álarc lehulott. Így képzelik el a köztársaság baráti pénzügyesei a dübörgő gazdaság rendbetételét. Ehhez képest a fideszes riogatások softcore esti-mesékként értékelhetőek csak.

Ugyanakkor, amellett, hogy olvasni is hajmeresztő, sok problémás gazdasági kérdésben valószínúleg tényleg már csak az ismertettett radikális változtatások segítenének. Az állam túlméretezett, borzasztóan rossz hatékonysággal működik, és a legkülönfélébb csatornákon szívják ki a csókosok a pénzt. Az egészségbiztosítás jelenlegi működése is fenntarthatatlan.

Mi a baj ezzel a programmal? Az, hogy a rendcsinálás a szocialisták szájából nem hangzik hitelesen, mert nem hiteles. Hiszen pontosan amiatt jutottunk el abba a mai állapotba, hogy már csak radikális, az embereket kizsigerelő intézkedésekkel lehetne jó irányba terelni a gazdaságot, hogy a rendszerváltáskor kialakult hatalmi érdekeltségek foggal-körömmel ragaszkodtak a mai rendszerhez, a régi elvtársak, párttitkárok, Kisz-vezetők és egyéb szoci alkatrészek mindig keresztbetettek azoknak, akik komolyabban hozzá akartak nyúlni a dolgokhoz. A két jobboldali kormány közül az elsőnek még felfogni sem volt ideje, hogy miről is van szó, a Fidesz-kormány meg töketlen volt, vagy nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy komolyan belenyúljon a rendszerbe. (Valószínűleg bele is bukott volna, lehet abban bíztak hogy nyernek, és akkor majd utána már meg lehet próbálni...)

Most viszont baj van, elérkezetünk oda, hogy nem lehet tovább szipolyozni az államot, hamarosan nem lesz, aki hitelezze az egészet, és káryavárként dőlhet össze az egész. A szocik most pont az próbálják majd elkerülni, és erről fog szólni a következő időszak, hogy ne temesse őket maga alá a saját kártyaváruk. És ne legyenek kétségeink: ahogy a rendszerváltásnál átmentették politikai hatalmukat gazdaságivá, hogy aztán visszakonvertálják azt politikaivá és ezáltal még nagyobb gazdasági hatalommá, most ugyanúgy ők lennének azok, akik egy radikális gazdaságpolitikai fordulatnál is a jó helyen lennének, a jó időben. Privatizáljuk a megmaradt állami vagyont? Naná, hogy csakis elvtársi vonalon keresztül. Magánosítsuk az egészségügyet? Persze, de aztán véletlenül majd ott fogunk csücsülni a biztosítók felügyelőbizottságaiban. Fizetős oktatás, piacorientált képzés? Kell majd néhány jó "szakember" az egyetemi gazdasági bizottságokba és az intézményeket értékelő cégek köré is. Szüntessük meg a civil szervezetek támogatását? Miért is ne, hát a saját elvtársi kézben lévő alapítványaink, kiadóink, érdekvédelmi szervezeteink már pont fel lettek hízlalva eléggé, hogy ezt kibírják, de azért az uccsó két évben még gyorsan zárjunk el minden nyitvafelejtett csapot a nem köztársáságbaráti egyesületek elől, hogy tutira esélyük se legyen életben maradni!

Biztos vagyok abban, hogy egy olyan időszakhoz érkeztünk, ahol minden apró hírt, minden csendes kis lépést nagyon figyelmesen, nagyon kritikusan kell majd fogadnunk. A szocik megnyerték a választást, és elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy majd velünk etessék meg, amit főztek. Ha sikerül, akkor generációkra is biztosíthatják további befolyásukat, és szép lassan valóban nem lesz a Kárpát-Medencében magyar nemzet, csak egy jómunkásemberekből, konzumidióta kapitalista prolikból álló jelentéktelen köztársaság. Ugye, nem hagyjuk?!

Vereség után II.

2006-04-27T07:50:00.000+02:00

Nagyon sok jó meglátást lehet olvasni a vereséggel kapcsolatban a jobboldali liberálisnak mondható UFI blogjában, a hozzászólások között. Azt nem értem igazából, hogy ha a mezei jobbosok között is ennyi ember van, aki baromi jól látja, hogy mik voltak a problémák, akkor mit csinálnak az "agyasok" a Fideszben?

Mivel úgyis lusta mindenki kattintani, az egyik hozzászólásomat átmenteném onnan:

Ezt az "aggresszív fideszes szavazók riasztják el a baloldaliakat" kérdéskört azért érdemes jobban megvizsgálni. Valójában arról van szó szerintem, hogy olyan szinten beivódott a kettős mérce a közéletünkbe, hogy azt már az egyszerű emberek is alkalmazzák tudat alatt.

Pl. nem akadnak ki Gyurcsány azon kijelentésén, hogy kényszernyugdíjazni kell az idősebbeket és külföldre küldeni a fiatalokat, vagy Kóka azon mondatán, hogy nem sajnálja a rosszabbul élő fideszeseket, ellenben teljesen kiakadnak Mikola vagy Semjén kijelentésén.

Nem érdekli őket kicsit sem a fittelina-nomentana-öszöd botrány, viszont az Orbánszőlő, na az igen.

Nincs semmi baj azzal, ha a Gyurcsány ígérget, na de ha a Fidesz teszi, akkor őket akarja becsapni.

Ha Gyurcsány brutális aggresszivitással és gyűlölettel támadja Orbánt a vitán, akkor az lendületes és bátor, ha Orbán teszi ugyanezt akkor ő egy vidéki mitugrász kis gyűlölködő fasz.

Nem probléma ha Gyurcsány Ferenc belső puccsal lesz miniszterelnök, na de az az Orbán, az meg annyira akarja a hatalmat, hogy képes még a hatalomról is lemondani róla. (Copyright gyurcsany.freeblog.hu)

Igen, tudjuk: média-média-média. De ezen most nem tudunk változtatni.

De nem csoda, ha ennek tükrében nagyon sok jobbos frusztrált és indulatos, hiszen ez semmi mást nem jelent, mint hogy elemi erővel él bennük az igazság iránti vágy. És emelett még ott van a fidesz-kampány, amely nem nekik szól, sőt még vércikinek is érzik.

Tehát azon kell fáradozni, hogy a kiváltó okok megszűnjenek, azt úgysem magyarázhatjuk el mindenkinek, hogy figyu viselkedj mán úgy mint az Orbán a Gyurcsánnyal. Olyan párt, olyan politika kell, ami megszünteti ezt a frusztrációt, akire nem csak nemzeti felelősségtudatból, hanem szívesen szavaznak.

Viszont emellett igenis kell használni a tolómérőt, mert a politika nem lehet színtiszta érzelem (bárcsak lehetne), kell a nyerő stratégia is.

Amit még a vereséggel kapcsolatban érdemes elolvasni, az Lovas István cikke az e heti Demokratában. Mivel online kb fél év múlva lesz csak elérhető, ezért röviden összefoglalnám. Arról ír, hogy még tavaly év elején összegyűjtött egy körülbelül 30 fős társasáságot, olyan embereket, akik saját területükön komoly szakmai tapasztalattal rendelkeznek, és bár nem mindegyikük valotta magát fidesz szimpatizánsnak, vállalták volna, hogy önkéntes segítséget nyújtanak a kampány során a jobboldal győzelme érdekében.

Elmondása szerint a résztvevők között volt "az ország egyik legjobb dj-je, a Magyar Tudományos Akadémia egyik tagja, oktatási szakértő, gyereksebész, multinacionális cég kampánymenedzsere, szakjogászok és többen olyanok Nyugat-Európából sőt a tengeren túlról is, akik közül nem egynek jó kapcsolatuk van az ottani jobbolali pártokkal, pontosabban annak vezetőivel is". Két találkozót tartottak, és a másodikon megjelent Orbán egyik "jobbkeze", akit konkrétan nem nevez meg.

Az volt a terv, hogy a résztvevők két percben elmondják, miben tudnának segíteni, ebből készül egy anyag, és ezek után majd a fideszesek eldöntik, kire lenne szükségük. Az anyag elkészült, és a "jobbkéz" át is adta azt a kampánnyal foglalkozó "szakembereknek". Telt-múlt az idő, majd augusztusban, tehát bő három hónap múlva közölték, hogy köszönik a segítséget, de arra egyelőre nincs szükségük. Mondani sem kell, hogy egészen a mai napig sem jött meg a szükség.

Lovas elmondása szerint a történtekről írt egy levelet Orbánnak, amit egy megbízható munkatársnőjén keresztül el is juttatott hozzá, pár kísérő mondattal egyetemben. Azonban Orbán Elnök Úr sem érezte szükségét, hogy legalább sajnálkozását fejezze ki a történtekkel kapcsolatban, vagy érdemben foglalkozzon az üggyel. Ezek után a felajánlkozók többsége annyira kiábrándult, hogy el sem mentek a fideszre szavazni.

Kérdés: ha az önzetlen segítő kezekkel így bánnak, mégis hogyan képzelik el a jobboldali összefogás szélesítését?

Orbán Viktor jövője

2006-04-24T23:53:00.000+02:00

Aki figyeli a fideszes körökből és az elnöktől származó nyilatkozatokat, az tudhatja: nagy a valószínűsége annak, hogy Orbán Viktor a történtek ellenére is marad a Fidesz élén. Azon érdemes most kicsit elgondolkodni, hogy mit jelent ez a jobboldal jövőjének és persze az ország jövőjének a szempontjából. Én úgy gondolom, hogy akkor és csak akkor jelent jót, ha az alábbi három pont megvalósul:

1. Orbánnak maga mögé kell állítania a nem meggyőződéses szavazókat.

A választások óta két dologgal foglalkozik a média. Egyrészt gőzerővel megy a lelki felkészítés a hamarosan érkező megszorításokra, másrészt Orbán távozását, de legalábbis háttérbe szorulását remélik. Nem kétséges, hogy Dávid Ibolyáék húzhatnák az utóbbiból a legnagyobb hasznot, hiszen az elnök távozása esetén a mindenképpen elkerülhetetlen hatalmi harcokat felnagyítva, és a kevésbé hű szavazók elbizonytalanodását kihasználva rövid időn belül megerősíthenék az MDF-et. Elég sokat szídtam már őket, de akkor még egyszer összefoglalnám, mi a baj ezzel a párttal:

a) Nem tudhatjuk bizonyossággal, hogy mik az MDF valódi szándékai. De a két forduló között történtek alapján alapos okunk van feltételezni, hogy a párt vezetősége a baloldal hatalmi érdekeinek kiszolgálójává vált. Ha nem így van, akkor pedig bizonyították, hogy nem rendelkeznek felelősséggel a nemzet sorsa iránt, azaz nem tekinthetőek jobboldalinak, azaz a baloldal hatalmi érdekeit szolgálják. Tehát levonhatjuk a következtetetést, és mondjuk ki még egyszer: jelenlegi vezetésével az MDF a baloldal hatalmi érdekeit szolgálja.

b) Ha a későbbiekben reális esély nyílna arra, hogy az MDF jobboldali összefogást támogasson, akkor veszélyt jelentene a baloldal hatalmi érdekeire, és a vele kesztyűs kézzel bánó média pillanatokon belül fordulna ellene, és szorítaná vissza a támogatottságát oda, ahonnan indult: 2%-ra. Magyarul népszerűségét csak a Fidesz kárára, és a baloldal hasznára növelheti, de csak addig teheti ezt, amíg eljátssza a neki szánt szerepet. (Tehát az az européer és korszerű jobboldal a baloldal szerint, amely sohasem kerülhet kormányra)

c) A párt esetleges támogatói nem alkotnak, és soha nem is alkothatnak biztos szavazótábort (ld. a Centrum-párt eltűnését), és legfőképpen az nem várható el tőlük, hogy egy választás második fordulójában fegyelmezetten támogassák az esélyesebb jobboldali jelöltet.

Ha Orbán marad, akkor egyben marad a Fidesz, és akkor továbbra is csak az Orbánfóbiával beoltott kvázijobboldali szavazókra építhet az MDF, de ezzel a táborral soha nem kerülhetnek lényegesen az 5%-os küszöb fölé. Másrészt ezzel a taktikával soha nem lehetne őket természetes szövetségesnek tekinteni, maradna egy teljesen bizonytalan, valójában balra dolgozó formáció. Magyarul alapvető érdeke lenne a fidesznek, hogy az MDF szavazóival sikerüljön kibékülnie. És itt jön a képbe megint Orbán Viktor, és az ő szándékai. Ha nem képes a róla kialakított képet ebben a néprétegben javítania, akkor hiába áll majd mögötte az ettől a ponttól jobbra álló választók összessége, az továbbra sem lesz elég a kormányzáshoz.

2. Orbánnak be kell látnia: lehetetlenség mindenkihez egyszerre szólni

Már lassan nyolc éve a jobboldali egység megteremtésén fáradozik, és már nyolc éve nem sikerült elérnie a célt. És most éppen a jobboldali szavazókat hibáztatja, hogy nem szavaznak elég fegyelmezetten. De könyörgom, hogyan tudná megszólítani azt a 2,5 százaléknyi miépest úgy, hogy közben a mostani MDF-es réteget is megnyerje magának? Én erre nem látok lehetőséget a jelenlegi médiahelyzet mellett. Abban igaza van, hogy egység kell, de emelett többség is kell, és az egységesítés kényszeres erőltetése nem vezet többséghez, ez most már tisztán látszik.

3. Orbánnak el kell fogadnia és segítenie kell egy modern, pragmatikus, radikális jobboldali formáció létrejöttét

Az előző két pontból következik, és már tegnap is leírtam, hogy erre szükség van. Összefoglalva még egyszer:

a) Egy, a Fidesz által nem ellenségnek tekintett radikális párt leköthetné a fidesztől jobbra álló, de most jobb híján rájuk szavazó választók nagy részét, és parlamentbe jutása biztos lenne. Emelett képviselhetne politikailag nem korrekt, de a társadalom támogatását bíró ügyeket, és harcos igazmondásával, őszinte és világos politizálással a fiatalabbakat is képes lenne megszólítani.

b) Egy ilyen párt megnehezítené a baloldal dolgát, hiszen meg kéne osszák erőiket, kevesebb erőforrásuk maradna ezáltal a fidesz és Orbán Viktor támadására.

c) Egy ilyen párt megkönnyíthetné a Fidesz dolgát, hiszen a baloldal ellen irányuló támadásokból átvenné a piszkos munkát, másrészt sokkal egyszerűbb, ezáltal könnyebben kivitelezhető és a választók számára is könnyebben elfogadható kommunikációs stratégia alkalmazását tenné lehetővé a Fidesz számára, hiszen nem kéne ettől kezdve egyszerre a teljes jobboldalnak szólniuk, és könnyebb lenne jól működő stratégiát kidolgozniuk a bizonytalanabb réteg megnyerése és az MDF ellehetetlenülése érdekében.

d) Egy ilyen párt elsősorban a városlakó jobboldali idősek és fiatalok számára válhatna népszerűvé(a miép is itt volt mindig erős), ezzel is csökkenthetné a nagyvárosokban meglévő jobboldali hátrányt.

Amennyiben Orbán a közeljövőben nem a fent vázolt iránypontok szerint fog politizálni, hanem továbbra is a jobboldali egység szélesítésének reménytelen feladatát tűzi ki célul, akkor ki kell majd mondani, hogy ő válik azzá a személlyé, aki a jobboldal kormányra kerülésének útjában áll. Ebben az esetben ráadásul tovább rontja majd a helyzetet az is, hogy távozása, vagy eltávolítása után megjósolhatalanul sok időbe telhet, míg újból képes lesz a jobboldal megszervezni önmagát. És mondanom sem kell, hogy ennek az ország issza majd meg a levét.

Úgyhogy Viktor, van még egy utolsó utáni esélyed! Ragadd meg! Most csak Magyarország számít!

Vereség után I.

2006-04-24T00:22:00.000+02:00

Vége van. Bekövetkezett az, amitől tartottam, de amit nem írtam le, és nem is mondtam senkinek, mégpedig hogy a megegyezés körüli civakodás egy hét alatt teljesen leamortizálta a jobboldal támogatottságát. Nem sok kellett volna, hogy az MSZP egyedül kormányt alakíthasson, de így is hatalmas többsége lesz majd a koalíciónak. És ez csak az egyik súlyos probléma. Van még itt más is.

Az egyik probléma hogy Orbán Viktor nem fog forradalmat csinálni, mert meglett családos ember létére nincs ínyére az ilyesmi. Úgyhogy erre nem is érdemes több szót vesztegetni most.

A jobboldal legsúlyosabb problémája most Dávid Ibolya és pártja lesz. Ugyanis az MDF nem került döntéskényszerbe, nem kellett színt vallania, és így alkalmas maradt a naiv választók megtévesztésére. Már leírtam korábban, hogy szerintem mit jelent az, amit Dávid Ibolya csinált, azonban ezt nagyon sokan nem látják, és Ibolyka a vele jóindulatú balos médiával karöltve most azon lesz, hogy ne is lássák. Pedig...

Pedig pont ott nincs helye jelenleg jobboldali (mármint ha képzeletben az MDF-et jobboldalinak vesszük) kis pártnak, ahová az MDF pozícionálta magát. Azt a szavazóbázist, akiket az MDF megcélzott, nem képviselheti egy saját kis párt, mert az ugyanolyan kiszolgáltatott lesz a hazai erőviszonyok közepette, mint esetleges szavazói. Ezeknek a szavazóknak egy nagy jobboldali gyűjtőpártban a helye. (jelenleg: Fidesz) És most idézet következik:

http://hoppal.freeblog.hu/

"Szégyene a magyar demokráciának, hogy kényszerszavazóvá teszik a jobboldal jelentős részét. Felmérések szerint a Fidesz szavazóinak tíz százaléka szavazna inkább a radikális pártszövetségre, csak már tíz év óta meg tudják velük etetni az "elveszik a szavazatod" c. drámát. Azért tudják vele megetetni, mert a radikális szavazó felelősséggel viseltetik a magyarság sorskérdései iránt, félti nemzetét, és fegyelmezetten szavaz, és elhiszi, hogy azzal tesz a legjobbat, ha "most nem rájuk szavaz, hanem a Fideszre". Ezzel a taktikával a Fidesz már több választást elbukott és magával buktatta a radikális jobboldalt is. A jobboldal önmagát nullázza le, magának veszíti el a választásokat, és a legrosszabbat teszi, ha megint elhiszi a szavazatelveszős szöveget."

Vegyük úgy, mintha én írtam volna.

Arról van szó tehát, hogy bebizonyosodott: nem lehetséges egy nagy gyűjtőpárttal elegendő jobboldali szavazatot szerezni a szervezett baloldal ellen. Ennek két oka van: Elsődlegesen a jelenlegi médiahelyzet és a baloldali értelmiségi terrorizmus, másrészt a jobboldali szavazótábor történelmi okokra is visszavezethető tagoltsága. A baloldali szavazó agya sokkal egyszerűbben modellezhető, viselkedésében, szociográfiailag sokkal kisebb spektrumot alkot a baloldali tábor, mint a másik. Jobboldalon nagyon sokféle szavazó van, városi polgár, gazda, előző rendszer veszteseiből álló réteg, kis- és középvállalkozó, keresztények, újgazdag budai villalakók, és az értelmiség elnyomott, elnyomorított fele. És emelett vannak azok a szavazók, akik ugyan saját bőrükön érzik a jelenlegi kormány működésének hatását, mégsem szavaznak a Viktorra, mert túlságosan is fogékonyak a baloldali médiatúlsúly miatt hatásos riogatásra.

Orbán ma este azt mondta, hogy csak az az oldal tud választást nyerni, aki egységes, ahol nincs széthúzás, és ezért tovább kell szélesíteni a szövetséget. A mondat első felében igaza van, ugyanakkor a következtetés, amit levon, a gyakorlatban nem állja meg a helyét. Hiszen ő is elmondta, hogy pontosan annyi mandátumuk van, amennyi négy éve. Négy éve dolgoznak, tartják a gyűléseket, és nem lett több szavazója lényegesen a Fidesznek, miközben minden idők legpocsékabb kormányzati teljesítményét láthattuk. Hiába vezetett a Szövetség nagy fölénnyel még az ősszel, a szocik könnyedén feltornázták magukat a választásokig, ahogyan tették azt négy éve is. És most is pontosan ugyanaz volt a módszer: minden apró elszólás, minden apró hiba óriásivá nagyítása, a nem elkötelezett szavazók elriasztása és kiütéses győzelem a politikai kommunikácó terén. Emellett maradt még pénz és energia a Gyurcsány-arculat felépítésére is.

Azt kell belátni, és ezt láttuk most is, hogy nem lehet úgy megszólalni, hogy a mondandónkat valamelyik társadalmi csoport ellen ne lennének képesek kijátszani. Fogalmazzunk pontosabban: a Fidesz erre nem képes, mert nincs mögötte az a hatalmi klientúra, ami megteremthetné annak az anyagi feltételeit, hogy képes legyen rá. (További média megteremtésének lehetetlensége, profi kampánytanácsadók alkalmazásának hiánya, megfelelően nagy háttéradminisztráció folyamatos működtetése). Ha tetszettünk volna forradalmat csinálni, ez a probléma most nem lenne, de nem tetszettünk. És most már ideje lenne felismerni ennek a képességnek a hiányát, és változtatni a stratégián.

És akkor folytatva az idézett gondolatot, megfogalmaznám az általam üdvözítőnek vélt stratégiát: megtartva a Fidesz jelenlegi néppárti jellegét, létre kell hozni, vagy teret kell adni egy olyan markáns jobboldali formációnak, amely a Fidesz természetes szövetségese lehet, ugyanakkor teljesen önállóan képes olyan politikát folytatni, amely elég korszerű ahhoz, hogy immunis legyen a rá zuduló baloldali médiaterrorr ellen, ugyanakkor eléggé markáns és meggyőző ahhoz, hogy magához csábítsa azt a 10 százalékot, aki szívesen szavazna egy ilyen pártra, például engem. Ha a Fidesz elég levegőt hagy egy ilyen pártnak, akkor hatalmas terhet vehetne le a saját válláról, és nagyban megnehezítené a másik oldal dolgát is. Gondoljuk végig, veszélyforrások rejlenek ebben a stratégiában, és jöjjünk rá, hogy ezek nem valósak, vagy leküzdhetőek.

1. Veszély: Az MSZP mindig képes lesz első helyen végezni listán a választásokon, és a választási rendszer nekik kedvez.

Ez igaz, de láthattuk, hogy így is első helyen végezhet. Ugyanakkor itt jön a képbe a radikális jobboldali szavazók fegyelmezettsége. A második fordulóban ugyanis kivétel nélkül átszavaznak az esélyesebb jelöltre. És itt kell megjegyezni, hogy azért nem középen van a kisebbik jobboldali párt helye, mert az ő szavazóik nem rendelkeznek ezzel a felelősségtudattal. Nagyon fontos azonban, hogy nem szabad olyan hibákat elkövetni, ami a Fidesz-Miép viszonyt jellemezte. Akkor a fidesz belement a baloldal kedvenc játékába, az elhatárolódási játékba, és minden alkalommal magára hagyta a pártot. A MIÉP pedig rengeteg olyan elemmel volt tele, akik folyamatosan adták fel a lecsapható labdákat, és eladhatóvá tették azt a szlogent, hogy a "Fidesz a náci eszméket hirdető Miéppel kokettál". Ráadásul, Csurka elkövette 2002-ben azt a hibát, hogy az első forduló előtt visszaléptette a jelöltjeit, megzavarva ezzel saját szavazói táborát, ami nagyban hozzá kellett járuljon a párt kieséséhez. (A szavazatszámlálási is egyéb választási visszaélések mellett). Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a második fordulóban az összes radikális a fideszre szavazott, és ez akkor majdnem elég is volt a győzelemhez. (Ha nem esik ki a párt, bőven elég is lett volna)

2. Veszély: Egy radikális pártnak kicsi az esélye, hogy ilyen médiaviszonyok között megerősödhessen, illetve rajta keresztül továbbra is szélsőségességel vádolhatnák a fideszt.

Valóban nincs könnyű dolga annak, aki a fidesztől jobbra akarja elhelyezni pártját. Ugyanakkor azt kell látni, hogy a szélsőségesség veszélyével ugyanúgy képesek voltak most is a fidesz ellen riogatni, mint 2002-ben. Elég volt hozzá Mikolának és Semjénnek egy-egy megszólalása. Másrészt, ha a Fidesz hajlandó kicsit középre húzódni, miközben a szavazók látják azt, hogy van egy olyan párt tőle jobbra, akit nem csak megtűr maga mellett, hanem tesz is pár szimbolikus gesztust irányába, akkor ösztönösen érezni fogják, hogy van értelme egy ilyen pártot támogatni. Az lenne a végcél, hogy egy ilyen párt lekösse a támadók energiáját, miközben a Fidesz egy teljesen egyértelmű, következetes, kiszámítható irányvonalat képviseljen, egy barátságos párt imázsát építve fel, kínosan kerülve minden bántó megfogalmazást.

Hogy milyen lenne az általam ideálisnak tartott jobboldali radikális párt? Egyrészt deklaráltan szélsőségesség-ellenes. Olyan, amely nem tűri meg gyűlésein a bőrfejű csürhét, hanem elküldi őket a francba, az összes antiszemita meg hungarista szellemiségű eszméket hirdető jelentéktelen csoportosulásokkal együtt. Másrészt olyan, amelynek van elég taktikai érzéke ahhoz, hogy ne menjen bele eleve vesztő ügyekbe. Pl. óvszer-ellenes vagy hittanóra-barát kampányokba. Ugyanakkor legyen arra képes, hogy igenis kimond és következetesen vállal olyan dolgokat, amit a Fidesztől hiába várnánk. Álljon ki minden egyes alkalommal az elcsatolt magyarság védelméért, egészen a tettlegesség határáig lépjen fel idehaza minden magyarellenes megnyilvánulás ellen. Vállaljon olyan, a többség támogatását élvező, de politikailag nem korrekt ügyeket, mint például a cigánybűnözés elleni fellépés, a büntető törvénykönyv nagymértékű megszigorítása, a hazánkra nézve hátrányos EU intézkedések bírálata, a bevásárlóközpontok monopolhelyzetéből fakadó visszaélések (Szlovák tej magyarországon, romlott hús, satöbbi) megbüntetése, és általában minden olyan helyzet ellen lépjen fel, ahol kül- vagy belföldi monopolhelyzetben vagy erőfölényben lévő társaságok a kisember sérelmére tevékenykedhetnek.

Emellett legyen kérlelhetetlenül SZDSZ és MSZP-ellenes erő, ne lehessen a baloldalnak olyan lépése, amit szó nélkül hagy. És legyen képes végigvinni ügyeket. Pl ha egyszer azt mondják, hogy az MSZP megtévesztő célzattal a választási értesítő mellé csomagoltatja a Postával a saját ál-választószelvényét, akkor ebből legyen per is, és Strasbourg-ig vigyék a dolgot ha szükséges. Az is fontos, hogy ne tegye magát nevetségessé, tehát pl ne álljon keresztbe a trabanttoló ifjú baloldaliak elé, akik már önmagukban is elég nevetségesek. (ld. Jobbik) Emelett bőven belefér, hogy akár környezetvédelemmel kapcsolatos ügyeket is felvállaljon. (emlékezzünk csak mekkora nyilvánosságot kapott a zengői ügy is!). És ami nagyon fontos, hogy ne egy öreg, turbókeresztény alapokon nyugvó társulat legyen, hanem egy, a fiatalok számára is vonzó alakulat.

Egy olyan formációt képzelek én el, amely nyilvánosságteremtés terén nagyon hasonló taktikát alkalmaz, mint a Greenpeace teszi. És egy ilyen pártnak bőven helye lenne a Fidesz mellett, amely nem sokban különbözne a jelenlegitől, csak annyiban, hogy nem kéne foglalkozzon a radikálisabb szavazóival, viszont egy kis Dávid Ibolya-féle retorikával jobban megszólíthatná az eddig hanyagolt középre húzó réteget. Sokkal hitelesebb, és sokkal közérthetőbb párttá válhatna, ha nem kéne arra a lehetetlen feladatra vállakoznia, hogy az egész nembaloldalhoz egyszerre szóljon. Ugyanakkor ez nem zárná ki, hogy továbbra is a jól megszokott értékek mentén politizáljon: család, összetartozás, otthon, biztonság, magyarságtudat, szeretet.

Ami pedig a másik oldalt illeti, nem érdemlik még azt sem, hogy egy teljes mondatot is rájuk

A baloldal igazi arca II.

2006-04-20T09:22:00.000+02:00

Ez Kóka János szájából hangzott el nem is olyan régen:

"Amikor végigmegyünk az utcán, és jönnek velünk szembe azok a plakátok, hogy rosszabbul élünk. Én remélem, hogy a fideszesek magukra gondolnak egyébként, hogy ők rosszabbul élnek. Ez esetben nem is nagyon sajnálom őket."

Legyünk őszinték mi is: mi sem sajnálnánk, ha a Kóka-félék rosszabbul élnének ebben az országban.

A baloldal igazi arca I.

2006-04-19T09:17:00.000+02:00

Van egy nagyon egyszerű, és meglepően jól működő ökölszabály, aminek segítségével pontosan megjósolható, hogy mit fog cselekedni vagy éppen mit cselekszik a magyar baloldal. Mindig pontosan az ellenkezőjét annak, amit mondanak magukról, és mindig pontosan azt, amivel az ellenzéket hamisan vádolják. Amikor pl. azzal vádolták 2002-ben a Fideszt, hogy az "utcára viszi a politikát", akkor az ő sárga sálas nyugdíjaskommandóik már hetek óta flangáltak a főváros fontosabb közterületein, kormányellenes transzparenseikkel együtt. (Mellesleg most már Lendvai elvtársnő szerint az "utcai politizálás egy pozitív dolog" - persze, ha azt ők csinálják).

Most pedig, mikor azzal van tele a sajtó, hogy milyen iszonyatos nyomás alatt tartja a gonosz Fidesz a szegény MDF-eseket, és hogy zsarolja a jelöltjeiket, éppen megint ők azok, akik a legundórítóbban űzik ezt a műfajt:

http://hirtv.hu/?tPath=/belfold/valasztas_2006/&article_hid=94273

"Azt fogjuk mondani mindenkinek, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztési lehetőségeiből a következő négy évben aszerint részesülnek a települések, hogy milyen választási eredmény születik 23-án"

Most képzeljük el, mit tenne a baloldal, ha történetesen Varga Mihály talált volna valami ilyesmit mondani:

1. Hiller Haver sajtótájékoztatót tart, ahol lemondásra szólítja fel Varga Mihályt, félti a köztársaságot a hatalommániás Fidesztől, és felszólítja Orbánt hogy határolódjon el és kérjen bocsánatot, de lehetőleg boruljon le Gyurcsány lábai elé is.

2. A Sláger Rádióban félóránként leadják azt kampányhirdetést, amiben elhangzik az idézet, majd egy mély, drámaian komoly hang közli: Ha nem akarja, hogy elvegyék az összes pénzét, szavazzon az MSZP jelöltjeire.

3. Ugyanennek a reklámnak a tévés változata félóránként lemegy a Tv2 és az RTL csatornán, főműsoridőben.

4. Naponta elhatárolódik egy-egy mszp-közeli szakszervezeti vagy nyugdíjas egyesület, ezeknek apropóján a hírműsorokban folyamatosan meg lehet ismételni Varga Mihály szavait, Hiller kommentárjával együtt.

5. Mikor már jól leülepedett az agyakban, mit is mondott Varga Mihály, Gyurcsány egy lakossági fórumon kijelenti: "a Köztársaság hívei, az igazi demokraták nem tesznek különbséget kormánypárti és ellenzéki városok, falvak, emberek között, mindenkinek igasssságossan, egyennnnlőennn, az őket megillető támogatást biztosítják." A kijelentés elhangzik az összes esti híradóban, és a Sláger Rádió hírműsoraiban.

Az "aggresszíven politizáló" Fidesz jelen esetben az első pontig jutott, de nagy összegben fogadnék rá, hogy ezzel elintézettnek is tekintik az ügyet. (Még csak az kéne, hogy tovább erőlködjenek, hát úgy megijedne a sok bizonytalan szavazó a fideszes aggressziótól, hogy félelmében a Gyurcsányra szavazna mind, bizony.)

2006-04-18T16:16:00.000+02:00

Visszaszámlálás

2006-04-18T13:36:00.000+02:00

Attól félek, hogy visszaolvasva az elmúlt pár bejegyzést, könnyen az a kép alakulhat ki valakiben, hogy én egy fanatikus vad fideszes vagyok, akit jobb messziről elkerülni. Na azért megnyugtatásul közölném, hogy nem, ez nagyon nincs így, legalább annyit idegelem magam "kedvenc" pártomon, mint az ellenfélen. De most még tart a kampány, és nem ez az alkalmas pillanat arra, hogy a "jobb" oldalt pocskondiázzam. Megkapják a magukét úgyis éppen elég helyen. Itt is ki lesznek osztva, ha veszítünk, akkor azért, ha nyerünk, akkor meg azért. Hiszen a sajtó hivatalból ellenzéki, ugyebár, kedves Népszava & társai?

De mielőtt erre sor kerülne, kérek mindenkit, hogy legyen olyan kedves, menjen el, és ezt a komplett őrültet szavazza már ki a hatalomból!

És aki SZDSZ-es létére képes a szocikra szavazni, azok után, hogy azok porrá alázták pártját a visszaléptetésekkel, az szégyellje magát!

Antall József forog a sírjában II.

2006-04-13T19:46:00.000+02:00

Fene se gondolta volna, hogy ilyen hamar egy platfromra kerülök Semjén Zsolttal, dehát nincs mit tenni, ha ilyeneket nyilatkozik, biztos olvassa a blogot:

?Az MDF az Európai Néppárt tagja, annak a családnak, amelyhez a Fidesz és a KDNP is tartozik, ebből következően együtt kell működnünk, és úgy érzem, hogy Antall József megfordul a sírjában, ha az MDF ezt elutasítja?

Ha nem a bőrünkre menne a vásár, akár nevethetnénk is azon, ami történik, de így csak a tehetetlen düh erzése marad. Még az Európai Néppárt vezetői sem bírják épp ésszel felfogni, ami itthon történik, de valójában nem is lehet.

Én csak azokhoz tudok csatlakozni, akik azt mondják, hogy történjék most bármi is, legyen bármilyen reménytelen is a helyzet, egy dolgot mindenképpen meg kell még tenni: menjen el mindenki szavazni, és bíztasson mindenkit erre. Ez leghasznosabb dolog, amit jelenleg tehetünk. Gondolkozni és elmélkedni ráérünk utána is.

Szükség is lesz majd rá, azt hiszem...
.
.
.
És hogy ne csüggedjen a remény, itt egy kimerítő és részletes elemzés az esélyeinkről, tele optimizmussal és bizalommal szeretett politikusaink iránt!

Mi is a tét?

2006-04-11T18:12:00.000+02:00

Úgy látszik, az MDF elnöksége hajthatatlan, egyedül Gémesi György lázad, de ez édeskevés. Nagy kérdés még, hogy hány helyen sikerül azonban majd megállapodni az egyéni jelöltekkel a helyi fideszeseknek a visszalépésekről. Arra sajnos nem sok esélyt látok, hogy elég helyen ahhoz, hogy meglehessen legalább annyi mandátum, amennyi megakadályozza az MSZP-Szdsz többség létrejöttét. És ha még meg is lenne annyi, akkor sem zárható ki, amit tegnap is írtam, hogy Ibolyka inkább egy Gyurcsány-kormányt támogat majd kívülről. Mindent összevetve azt kell mondjam, hogy az elmúlt 48 órában a jobboldali kormány megalakulásának esélyei drámaian csökkentek. És ez nem sok jót ígér a jövőre nézve.

Egyáltalán nem érzem túlzónak azokat a megállapításokat, amiket tegnap leírtam. Ha magukat nagyon okosnak tartó balosok ilyesmit olvasnak, rögtön elkezdik fölényesen hülyének nézni a másikat, hogy nemzethalált vizionál, meg turbómagyarkodik, orbánvezérezik, és hasonlók. Pökhendien lenézik, és általában leszélsőjobbozzák azokat, akik ilyesmiket állítanak. És meg sem fordul a fejükben, hogy talán nem azért mond valaki ilyet, mert komplett idióta. És persze nem néznek HírTV-t sem, így lemaradnak olyan értékes műsorokról, mint a Rendszerváltók c. sorozat. A posztkommunista államok rendszerváltóival készült interjúsorozatról volt szó, és Emil Constantinescu volt államfő pontosan arról mesélt, hogy miképpen alakult ki a román politikai elit, és teljesen egybevág a sztori azzal, ami gyakorlatilag itthon is történt. Az összes jelentősebb párt ugyanahhoz az exkomcsi, tőkés báróvá átvedlett réteghez kötődik. a különbség, hogy nálunk van egy ember, aki minden bizonnyal nem illik a forgatókönyvbe. De most itt az esély, hogy őt és pártját is eltávolíthassák az útból, már csak vereséget kell szenvednie két hét múlva.

Ugye, nem hagyjuk?

Antall József forog a sírjában

2006-04-10T17:41:00.000+02:00

"Az MDF elnökség zárt ülését megszakítva Dávid Ibolya pártelnök hétfőn délután reagált a Fidesz-ajánlatokról szóló hírekre: az MDF elnöksége nagy szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy egyetlen választókerületben sem lépteti vissza jelöltjeit a Fidesz javára. A pártelnök hozzátette, arról is döntöttek, hogy nem kezdenek koalíciós egyeztetést a Fidesszel."

http://index.hu/politika/belfold/alomajanlat0/

Nehéz bármit is írni, nehéz higgadt fejjel gondolkozni a fenti sorokat olvasva. A rendszerváltás első kormánypártja, Antall József pártja, a kommunistákat legyőző nyugodt erő, megtagadja múltját, mindezt azok után, hogy a ballib média túlságosan is kesztyűs kézzel bánt vele, és nem 4,5 százaléknyi szavazatot magával rántva távozott a politika süllyesztőjébe, hanem teljesen véletlenül átcsúszott a parlamenti küszöbön. És azok után, hogy négy évig a fidesszel kormányoztak, majd hálából a fidesz bevitte őket a hátán az előző parlamentbe, azok után, hogy a köztársasági elnökválasztást kivéve egyetlen rossz szót fideszes politikus nem szólt soha az MDF-re, azok után, hogy csendben eltűrték Ibolyka hírhedt 70-30-as nyilatkozatát, hogy nem küldték el őket akkor sem az anyjukba, amikor asszisztáltak a fidesz ORTT-ből történő kiszorítása mellett, majd az MSZP-vel együtt megszavazták két legnagyobb ellenségünk, a két kereskedelmi adó sugárzási engedélyének a meghosszabítását, azok után, hogy kampányukban folyamatosan hamis és alaptalan érvekkel próbálták közös nevezőre hozni a két nagy pártot, saját maguk karakteres arcát megjelenítendő, nos mindezek után, magukat egy teljesen naiv álomba ringatva, a nemzet alapvető érdekeivel szembemenve, az összes valaha volt szavazójukat arculcsapva, egy visszautasíthatatlanul nagylelkű és önzetlen ajánlatot visszautasítva válnak árulókká.

Mégis, mit gondol az MDF, mire számítanak? Arra, hogy azzal a langyos, a legtudatlanabb és legszerencsétlenebb bizonytalan és csalódott szavazókra igazított politikával majd új erőt hoznak létre? Igen, lehetséges ez, akár 10% fölé is kerülhetnek egy ilyen politikával, de pontosan addig lesznek népszerűek, amíg a baloldal százszázalékosan biztos abban, hogy soha nem vesznek részt egy jobboldali koalícióban, soha nem veszélyeztetik egy MSZP-Szdsz kormány megalakulását. Ha esetleg eltévelyednének, a média abban a pillanatban szedi őket darabokra, mint ahogy darabokra szedte (és nem a fidesz, ez nyilvánvaló és egyértelmű hazugság mindenki számára, aki egy kicsit is odafigyelt az eseményekre) az összes többi kis jobboldali pártot. Magyarul, nincs arra lehetősége egy ilyen pártnak, hogy hatalmi pozícióba kerüljön, kivéve, ha a baloldalt támogatja.

A fenti gondolatmenet és a történtek fényében már érthető, miért mondhatta nyugodtan Gyurcsány azt, hogy örül az MDF bejutásának. Ők pontosan tudták, hogy mit gondol majd Ibolyka, sőt, még egyáltalán nem zárható ki, hogy a stabil kormányzás érdekében akár koalíciós szerepet is szánnak majd neki. De ha nem, az is mindegy, mert könnyen lehet, hogy (in)direkt éppen ezzel a magatartással járulnak majd hozzá Gyurcsány hatalmon maradásához.

És ezen a ponton, mikor idáig jutunk a gondolatmenetünkben, fel kell tennünk teljesen komolyan a kérdést: ezt akartuk-e 1989-ben? Valóban azért csináltuk meg a rendszerváltást, hogy alig 16 évvel később mindkét volt rendszerváltó párt az MSZMP jogutódját juttassa hatalomhoz? Egyáltalán, ki csinálta ezt meg, hogyan lehetséges, hogy ez megtörténjen? Hiszen azok a politikusok, akik annak idején kulcsszerepet játszottak a folyamatban, vagy legalábbis azt hihették, hogy kulcsszerepet játszanak, ma már mind-mind kiszorultak, eljelentéktelenedtek, egy embert kivéve. És ki állna most a jobboldalon, ha nincs Orbán Viktor és a Fidesz? Dávid Ibolya lenne a szalonképes jobboldali erő? Esetleg Kupa Mihály? Nem, itt egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy valami nincs rendben, az alapok nem stimmelnek, az egész egyenlet nem stimmel. Tényleg az kéne legyen itt is, mint Romániában, ahol egy valódi, nem az exkomcsikohz, ex-securitatéhez kötödő jelentősebb párt sincs?

Mi lenne, ha nem lenne egy olyan tehetséggel megáldott ember, aki képes egybentartani egy olyan pártot, amire minden hibája és minden fogyatékossága ellenére mégiscsak nyugodt lelkiismerettel lehet szavazni? És mi lesz 10 vagy 20 év múlva? Azt hiszem, az ország sorsfordító pillanathoz érkezett, nyerjen akárki is két hét múlva. Most kell komolyan véggondolnia mindenkinek, hogy van-e értelme akár egy percig is a jelenlegi viszonyok között tovább létezni, elképzelhető-e az ország jövője, a nemzet jövője egyre népesebb és egyre szűkösebb világunkban a mostani hatalmi állapotokat figyelembe véve. Mindenkinek, minden jobboldalinak személy szerint is legfőbb ideje végiggondolnia, hogy mik a lehetőségei, mik az esélyei a bolodogulásra ilyen viszonyok mellett.

Mire is gondolok? Arra, hogy tudomásul kell venni, hogy jelenleg olyan erőknek vagyunk kiszolgáltatva, olyan hatalmi rendszernek, amely bár intézményileg demokrácia, de valójában nem adja meg azt a lehetőséget az állampolgároknak, hogy döntésükkel saját érdekeik érvényesülését segítsék elő. Figyelembe véve ugyanis az elmúlt 16 év történéseit, és a mai nap eseményeit, igazoltnak kell tekintsük azt, hogy döntésünk meghozatalakor nem lehetünk biztosak abban, hogy nem valami egészen más érdekkör törekvéseit támogattuk akkor, amikor egy adott lehetőség mellett döntöttünk. Nem arról van szó, hogy csak annyi a kockázat, mint egy tényleges demokráciában, hogy nem teljesülnek a választási ígéretek, vagy csökken az életszínvonalunk, hanem arról, hogy nem lehetünk biztosak abban, vajon nem saját elemi létérdekeinkkel ellentétes döntést hoztunk-e. Azt kell belátni és megérteni, hogy nem tekinthetjük biztosítottnak azt, hogy a választott hatalom a nemzeti minimumnak megfelelően a döntéseket az ország polgárainak alapvető létérdekeivel összhangban hozza meg. Valójában egy olyan kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, amilyen alatt talán az Őszirózsás forradalom során volt utoljára az ország. Nem lehetünk abban sem biztosak, hogy egyik napról a másikra nem történik valami, az egész addigi életünket gyökeresen felforgató esemény.

Ilyen helyzetben nincs sok lehetősége az egyszerű embernek. Csak arra törekedhet, hogy saját személyes túlélési stratégiája legyen. Hogy adott esetben el tudjon menni, ne legyen kiszolgáltatva, és ne legyen a körülmények által zsarolható. Szomorú, de be kell látni, hogy nincs semmilyen védernyő a fejünk felett, semmilyen segítség a közelben, ha bármi történne. Az összes állami szolgáltatás, az egészségügy, a rendőrség, a hivatalok, a honvédelem vagy a katasztrófavédelem mind mind csak a még mozgásban lévő állami gépezet tehetetlensége folytán működik, de nincs garancia arra, hogy holnap is működni fog. Ahogyan például pár napig nem szálltak fel nemrég a mentőhelikopterek, vagy nem épültek meg a gátak, vagy nem fizette vissza az állam a vállalkozók által befizetett és jogosan visszaigényelt áfát, vagy senki nem hárítja el az életveszélyes úthibákat, és még folytathatnám, mert rengeteg ilyesmi történik nap-mint-nap. Mi történne, ha holnap háború törne ki a térségben? Vagy ha végleg elzárják a gázt az oroszok? Semmilyen, a szokványostól eltérő helyzetre nincs felkészülve az ország, és nem is haladunk abba az irányba, hogy fel legyen.

Nagyon nagy a felelőssége a jelenlegi helyzetben az utolsó, a rendszerbe nem illeszkedő politikai erőnek is. Lehet, hogy most van utoljára olyan tömegbázis mögötte, amivel esélye van kivívni egy mélyreható fordulatot. És nem szabad beletörődni a vereségbe úgy, hogy nem gondoljuk végig, nincsen-e értelme szembemenni a látható folyamatokkal, nincsen-e meg az erkölcsi alapja azt mondani, hogy hiába szenvedtünk vereséget a látszatdemokráciában, mégsem hátrálhatunk meg, mert azzal valójában 16 év történelmét, 16 év küzdelmét semmisítjük meg, és nagyon hosszú időre, lehet hogy örökre lecsukjuk Magyarország előtt a fejlődés és a megmaradás útját örző sorompót. Ha Orbán komolyan gondolja, amit ma mondott, hogy "nem hátrálhatunk tovább", akkor én csak azt mondhatom: igen, váltsunk rendszert megint, mert most tudunk legutoljára. Én ott leszek!

Reális esély?

2006-04-10T02:06:00.000+02:00

Hát mégis megcsinálták, úgy tűnik. Minden ésszerűséget felülírva, az mszp megnyerte az első fordulót. Ráadásul pontosan ugyanúgy, ahogyan négy éve: Budapesten taroltak a vörösök, még többet is kaptak két százalékkal, mint annak idején. Többet kapott kicsivel az SZDSZ is, hat százalék fölé nyomták magukat, és amit senki sem várt: bejutott az MDF. Orbán szerint még nyerhetünk. Nos, nézzzük meg, hogyan.

99%-os feldolgozottság alapján az első fordulóban a fidesz 97, a madöf kettő, a nemzetvesztők pedig összesen 114 helyet biztosítottak maguknak. A fennmaradó 173 helyből 109 egyéni választókerületből szerezhető meg, 58-at egy, az általános relativitáselmélet bonyolultságához mérhető metódus alapján osztanak ki, a fennmaradó 6 hely valószínűleg számítási hiba, fingom sincs hova kéne elszámolni. Utóbbi 58 hely kiosztásáról azt kell tudni, hogy az kap többet belőle elvileg, akinek sok a második/harmadik helyen végzett egyéni jelöltje, de alapvetően nem ez, hanem a még eldöntendő 109 egyéni körzetben megszerezhető mandátum sorsa határozza majd meg, hogy ki fog majd kormányozni.

Két lehetőség van: ha az MDF-el nem lehet megállapodni a közös indulásról, és elindítják esélytelen jelöltjeiket, akkor 75 helyet kéne megszerezni a maradék 109-ből. Nos, abban igaza van Orbánnak, hogy valóban ennyit nyertünk el 4 éve is a második fordulóban, de akkor 131 jelölt volt még versenyben, tehát százalékosan könnyebb dolgunk volt. Ha sikerül az MDF-el megegyezni, akkor nehéz pontosan megjósolni, de valahol 60 és 65 mandátum között van az a határ, ami elég lehet már a győzelemhez.

Mik a reális esélyek? Egyrészt egyáltalán nem jött be az, hogy lesz majd sok kicsi Szentendre, 20%-os fidesz-többséggel. Sőt, a baloldal 10-el több helyet nyert el már az eslő fordulóban, mint mi, és 57 további körzetben áll az mszp jelöltje az első helyen. Akkor van tehát reális esélyünk, hogy ha amelett, hogy a mi javunkra billentjük az összes billegő körzetet, sikerül a jobboldalon további 5% szavazót mozgósítani. Végignéztem az eredményeket, és arra jutottam, hogy ebben az idealizált esetben körülbelül 70 körzetben lehet "reális" esélyünk a győzelemre. De ehhez az szükséges, hogy az mdf és a jobbik szavazói is kivétel nélkül a fideszes jelölt mellé álljanak, illetve sok esetben még tényleg szükség lenne további 5 százaléknyi szavazatra. Mindent összevetve, az a realitás, hogy csak akkor nyerhet a jobboldal, ha az mdf hajlandó eljátszani azt, ami egyébként az szdsz szerepe a másik oldalon. Ekkor is pengeélen táncol majd a dolog, de nem lehetetlen.

De mi van, ha Ibolyka megmakacsolja magát, és nem áll mellénk? Akkor szinte teljességgel elképzelhetetlen, hogy győzzünk. És persze akkor sem győzünk, ha Orbán nem képes felszívni magát, nem képes olyan szenzációs teljesítményt nyújtani, ami akkor, négy éve kis híján elég volt a győzelemhez. Most elvileg kisebb a hátrányunk, hiszen egy párttal több áll a mi oldalunkon. De vajon tényleg a mi oldalunkon állnak-e? Ez lesz az elkövetkező napok nagy kérdése...

Holnap délután négykor viszont minden tisztességes és becsületes embernek a várban a helye. Egy dolgot nem szabad elkövetnünk ezek ellen: azt, hogy feladjuk!

Az Orbán-Gyurcsány vitáról

2006-04-06T12:45:00.000+02:00

Lezajlott végre a várva-várt vita tegnap este, és rögtön utána el is kezdődött a másik arról, hogy ki nyerte azt meg. Rengetegen nyilatkoztak rengetegfélét, de egy biztos: egyöntetű álláspontot nem sikerült kialakítani arról, hogy mégis akkor ki volt a jobb. Persze nem is ez volt a meglepő, hanem sokkal inkább az a taktika(?), amit Orbán alkalmazott ebben a vitában.

A vasárnapi Fidesz-nagygyűlésen az elmúlt négy év legkeményebb, és szerintem legjobb Orbán-beszéde után én arra számítottam, hogy a vitán is arra törekszik majd a Viktor, hogy keményen támadja Gyurcsányt, és nem ad majd teret neki, igyekszik sarokba szorítani. Ehhez képest megdöbbenve láttam, ahogy gyakorlatilag arra használta fel teljes idejét, hogy pártja politikáját és programját ismertesse, teljesen elbeszélve Gyurcsány mellett, aki végig személyeskedő és kioktató hangnemben támadta őt. Talán ha négyszer reagált érdemben Gyurcsány mondanivalójára, és nem emlékszem, hogy egyszer is visszavágott volna, vagy ő kezdeményezett volna hasonló módon támadást.

Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Orbán nem magát adta ebben a vitában, hanem tudatosan egy higgadt, az emberekhez szóló és a vitán felülemelkedő politikus képét próbálta megjeleníteni. Másképp megfogalmazva, ismét azt a középre húzó, langyos és képlékeny arcát mutatta önmagának és pártjának, amitől egy öntudatos jobboldali szavazót a szívroham és az agygörcs környékez, és elgondolkozik azon, hogy nem lenne-e jobb mégis inkább a Csurkára szavazni. Amit nem tudok megítélni, és úgy vettem észre, hogy senki sem tud, az az, hogy az úgynevezett "bizonytalan szavazóknak" vajon mennyire jön be ez a fajta stílus. Ehhez ugyanis azt kéne végre megérteni, hogy miként működik a magyar bizonytalanok agya, viszont ezzel kapcsolatban hangzatos elméletekből épült légvárakon kívűl semmi konkrétumot nem lehet tudni, nincsenek, vagy a laikusok számára nem ismertek az ezzel kapcsolatos kutatások.

Ennek fényében szerintem életveszélyes volt, amit Orbán csinált. Mi van, ha a bizonytalan réteg mégsem azt szereti, aki a higgadt, szürke, semleges politikus szerepét játssza, hanem azt, aki egy szemtől-szembe vitában képes okosabbnak, erősebbnek és magabiztosabbnak látszani? Mert ki kell mondani, bármennyire is nem szívesen tesszük, hogy ebben a vitában bizony Gyurcsány volt az, aki okosabbnak, felkészültebbnek és magabiztosabbnak látszott. Nagyjából Tölgyessy Péterrel értek egyet, aki szerint Gyurcsány még jobban nyerhetett volna, ha nem játssza túl a szerepét, és nem tör elő valódi, gyűlöletes énje. Hogy vajon mennyire érzékeli a homo mediaticus Gyurcsány torz személyiségét és mennyire ijed meg tőle, azt megintcsak nehéz megmondani. De jogosan tehető föl a kérdés: kevésbé lett volna Orbán szimpatikus, kevésbé játszhatta volna el azt a szerepet, amit, ha legalább minimálisan is, de reagált volna Gyurcsány vádjaira, vagy ha legalább azt a négy-öt teljesen védhetetlen dolgot megemlítette volna, ami a Gyurcsány kormány bűnjéghegyének csúcsát képezi?

Annál is inkább megtehette volna, hiszen Gyurcsány semmi olyan új, nagyrészt csúsztatáson vagy hamisításon épülő adatot és Fidesz-ellenes vádat nem dobott be, amit az elmúlt fél évben már ne halottunk volna az mszp-től. A nyugdíjasok "elvett" 19000 forintja, a vidékre rászabadított Torgyán József, a 7 km-nyi fideszes autópálya, a 3hét/1hét parlamenti ülésezés, ezek mind-mind olyan vádak, amelyekre számítani lehetett, és harításuk nem kerül többe három jól felépített és lényegretörő mondatnál, amit ugyanúgy be lehet tanulni, mint magukat a vádakat. Ezen kívűl voltak még olyan adatok, mint példaul a nyugdíjakból vásárolható gáz, kenyér, és egyebek ára akkor és most, vagy az épült lakások mennyisége, vagy a megszűnt vállalkozások száma, amelyekre illett volna válaszolnia Orbánnak, vagy azzal, hogy rámutat, hol csúsztat Gyurcsány, vagy legalább hoz egy sokkal brutálisabb adatot az elmúlt négy évből, semlegesítés gyanánt. (Kampányszakemberek, statisztikusok, fideszes agyak, hol vagytok?!) Ettől még lehetett volna higgadt, de lényegesen meggyőzőbb képet mutatott volna így magáról. Nem csak Gyurcsányt, engem is zavart, hogy teljesen elzárkózott a számadatoktól, holott összeségében ebben a műfajban sokkal több szám van a mi oldalunkon, mint odaát.

Ugyanakkor, ha már úgy döntött Orbán, hogy nem száll be a számháborúba, legalább azt a négy-öt dolgot megemlíthette volna, amelyek segíségével a legegyszerűbb megutáltani bárkivel ezt a kormányt, és Gyurcsányt magát. Megkérdezhette volna, hogy "fogjam-e még be a számat", megkérdezhette volna, hogy tényleg menjenek-e külföldre a fiatalok, megkérdezhette volna, hogy tényleg olvadjanak-e be a kisvállalkozók a multik közé, megkérdezhette volna, hogy tényleg kényszernyugdíjazni kell-e az ötvenes éveikben járókat, megkérdezhette volna, hogy tényleg el kell-e venni a romáktól a gyerekeiket, megkérdezhette volna, hogy tényleg nem kell-e támogatni a pénzt közvetlenül nem termelő tudományos tevékenységet, vagy hogy tényleg nem követett el senki mulasztást az érettségi kapcsán, és még számtalan hasonlót. Ettől még ugyanúgy maradhatott volna higgadt, nyugodt, és elmondhatta volna a saját dolgait is.

Mindent összevetve azt kell mondjam, hogy Orbán teljesen felesleges kockázatot vállalt azzal a stílussal, amit képviselt, és emelett nem is tudta igazán jól eladni azt. Gyurcsány sokkal felkészültebb volt, sokkal jobban játszotta a neki kitalált szerepet, ami egyedül ellene szólhat, az éppen az, hogy túlságosan is sokat akart, túlságosan is szerette volna ellenfelét ledöngölni, és valójában túlpörgette magát, ami lehet hogy visszaüt, de korántsem biztos. Ugyanakkor nehéz megmondani, hogy mekkora hatással lesz ez a vita, vagy akár a mai négypárti a választásokra, hiszen ilyenkor az embereknek már eléggé elegük szokott lenni az egész kampányból, és inkább elutasítóan viselkednek, egyáltalán nem könnyű már őket már érdemben megszólítani.

Dönteni az fog, hogy ki tudja elvinni, mozgósítani jobban a saját táborát, lesz-e elegendően sok kicsi Szentendre, vagy ismét megismétlődik a négy évvel ezelőtti eredmény. És persze az is kérdés, lesznek-e ismét mindenütt üres borítékok az urnákban...

Ugye, nem hagyjuk?!

2006-03-27T19:36:00.000+02:00

Nem, nem hagyjuk abba sem a blogot, és remélhetőleg azt sem hagyjuk, hogy ismét azok kormányozzák az országot, akik valószínűleg már 2002-ben sem kaptak rá felhatalmazást. Tartozom még pár írással, elsősorban magamnak persze, de mióta a freeblogról idelinkeltem magamat, már átlagosan napi egy olvasóm is akad, úgyhogy nincs mese, alkotni kell. Egyébként azért van itt a blog, mert freeblogon sokkal macerásabb a kommentkezelés, és azért az az érzés, amikor kedves olvasóm marhanagy baromnak és egyben kisfiának titulál, a szeretet és az utálat különös elegyét kifejezve irántam, igazán felejthetetlen. Úgyhogy köszönöm szépen, megígérem, hogy heti egyszer ezentúl legalább írok, történjen bármi is. Ha tizedannyira jól fog menni, mint Bayer mesteré, akkor már elégedett leszek :

Bayer Zsolt, 2006. március 27. 0:01

Hát? Úgy néz ki, ezt megnyertük? Így szólt Medgyessy Péter 2002 áprilisában, éjfél körül, az első választási forduló után. Nagyjából ezzel egy időben, Nagykátán, egy ?központban? a sokadik pálinkát itták meg az emeszpések. Ők, és a történelem alatt élők.

Együtt ittak, együtt mulattak, együtt örültek. Ott, és még ki tudja hány helyen. Hiszen 11 300 szavazókör van az országban. És a szavazóköri jegyzőkönyvek túlnyomó többsége rögzítette a tényt 2002 tavaszán, az első fordulóban: az urnában találtak egy üres borítékot.

Az MSZP és a történelem alatt élők. Együtt. De nem egymásra utalva. Csak az MSZP van rájuk utalva. Nincs itt kölcsönösség. Kétezer forint, egy tál pörkölt, egy üveg pálinka ? ez nem egymásra utaltság. Hanem csak bűn. Kétszeres, sokszoros, ezerszeres.

Igen. Sajnos nem lehet mindenki Sinka István. Sinka István is a történelem alatt élt, a legelképesztőbb nyomorban, zsellérsorban. S az ő nyomorából költészet lett. Költészet, örök vád: az Anyám balladát táncol. És a Fekete bojtár vallomásai. Azok, akiket az MSZP elcipelt a saját aljasságába, bűnébe, csak a voksukat tudták eladni. Egy nyomorult ikszet kétezer forintért és pálinkáért.

Tudtuk. Mindig tudtuk. És most végre valaki elmondta. Egy MSZP-s választási bizottsági alelnök. Aki ott van. Akinek tennie kellene most is. Aki leginkább áldozat. Ő is ? és a többiek is.

Gyurcsány Ferenc azt mondta néhány hete, hogy a ?jobboldal képtelen beletörődni az általános választójogba?. Hazugság volt ez a mondat. Mint Gyurcsány Ferenc egész élete. De lassan mégis lesz valami értelme. Ennyi csupán: hogy nem vagyunk hajlandók beletörődni az MSZP-be. Az örök bűnbe, az aljasságba.

Ha a magyarországi média nem az lenne, ami, ezek soha, de soha nem kerülhetnének még közelébe sem a hatalomnak. Ám ezeknek még a gazembermédia is kevés. Ezeknek csalni kell.

Mindig csaltak. Amióta léteznek. És éppen azóta hazudnak is. Most mindjárt Szekeres Imre állt elő ? hazudozni. Hogy ?az az ember nem is volt választási bizottsági alelnök Nagykátán?.

De. Az volt. Az MSZP-ben. Szekeres hazugsága után a Hír Tv jegyzőkönyvvel bizonyította a Nagykátán közismert tényt. Nemcsak ott, hanem majdnem mindenhol ezt tették. Csak így tudtak győzni 2002-ben; negyvenezer ilyen szavazattal. Gondoljunk bele: 11 300 szavazókör van az országban. Vagyis szavazókörönként csak négy embert kellett lefizetni, leitatni, csak néggyel kellett kilopatni a lepecsételt szavazólapot. Négy ember? Semmiség? S ennyin múlt. Ennyin múlt minden. Az ország, a gyerekeink, az unokáink jövője. Elvitték a történelem alatt élőket, csaltak, hazudtak, üzleteltek a nyomorúsággal, a kiszolgáltatottsággal, a butasággal, hogy ezen az áron üzletelhessenek az országunkkal. Most tartják a végkiárusítást. S közben Übü király azért aggódik, hogy a jobboldal nem akar általános választójogot.

De velünk van a baj, tényleg. A jobboldal átkozott jóhiszeműsége, mulyasága, tunyasága és restsége a baj. Úgy teszünk mindig, mintha nem lehetne tenni semmit. Úgy teszünk, mintha ezek a gátlástalan gazemberek fétisként léteznének felettünk.
Pedig egy fenét.

Nyilvánvaló, amit tenni kell:

1. Nincs többé boríték! Amúgy sincsen rajtunk kívül Európában már szinte sehol se. Hát itt sem lesz. Ha a választójogi törvényben tételesen van benne, hogy szükség van a borítékra, akkor a Fidesznek össze kell hívatni a parlamentet, és módosíttatni kell a törvényt. Ha a liberális-baloldal vonakodik, tudni fogjuk miért.

2. Ha a választásokig mégsem módosítják a törvény borítékos passzusát, akkor törvénysértés nélkül a választólap külső felét is előre kell lebélyegezni a személyazonosság igazolásával egy időben és a szavazó a fülkéből kijőve az összehajtogatott, de kívülről jól láthatóan lebélyegzett szavazólapot a bizottság előtt tegye be a borítékba, majd az urnába. Csak ezzel a módszerrel lehet megakadályozni a szavazólap kicsempészését és a láncszavazást!

3. Úgy hírlik, az idei választásokon a ?megfelelően? kitöltött szavazólap mobiltelefonnal való lefényképezésével is lehet már nyugtázni a baksisra való jogosultságot. Ez ellen is határozott fellépést várunk minden demokratikus párttól: a törvényben meg kell tiltani a kitöltött szavazólap bármilyen eszközzel történő lemásolását!

4. Nem lehet április 9-én és 23-án szavazókör Magyarországon, ahol nem jelenik meg jobboldali delegált. S nem egy, hanem kettő! Mert amíg például a mozgó urnát kiviszik, ott kell maradnia egy jobboldali delegáltnak a körben ? egynek pedig el kell kísérnie a mozgó urnát. Ugyanis gazemberekkel küzdünk, s a hazánkról van szó. Legyen már vége ennek az önsorsrontó bambaságnak!

5. Kérjük csak szépen meg az EBESZ-t, az Európa Uniót, a demokratikus Nyugatot, hogy méltóztassanak ellenőröket küldeni a magyar választásokra. Mert itt most éppen Lukasenko legeslegjobb tanítványai és elvtársai vannak hatalmon, akik csaltak és most is csalni fognak. S onnan lehet tudni, hogy ők Lukasenko legjobb tanítványai és elvtársai, hogy gilisztalelkű kis ?publicistájuk? éppen most jelenti ki az ellenzék vezéréről, hogy az Lukasenko.

?Hát? Úgy néz ki, ezt megnyertük? ? vigyorgott 2002 tavaszán Medgyessy.

Igen. Megnyerték. Negyvenezer történelem alatti szavazattal. Csalva, hazudva, aljasan ? lényegét adva egész létezésüknek. Az SZDSZ plakátjain pedig ez virít most éppen: ?Rajtunk múlik!?
Dehogy múlik rajtuk! Ezen múlik. Rajtunk. A dühösségünkön, az elszántságunkon, a figyelmünkön. Ugyanis a tisztességes Magyarország van többségben. Az aljas Magyarország pedig csal. De csak akkor, ha hagyjuk. Ugye, nem hagyjuk?!

Médiaegyensúly - 1. rész

2006-01-22T15:51:00.000+01:00

Nemrég olvastam valahol, hogy a magyarok életében nem a NATO vagy az EU-csatlakozás, nem a választások, hanem a két országos kereskedelmi tévé megjelenése hozta a legnagyobb változást. Nos, ezzel az állítással aligha fogok vitába szállni. 2002-ben a teljes népességre vetítve naponta átlagosan több mint négy órát tölt a magyar ember a televízió előtt, és 74%-uk tekinti elsődleges információforrásnak a tévét. (9-9 százalék jut a rádióra és a napilapokra még egyébként) Azt hiszem, ezekből az adatokból is látható, hogy micsoda hatalmas szerepe van a véleményformálásban a három országos csatornának, a lakosság általános értelmi szinvonalára kifejtett hatásukról már nem is beszélve. Magyarul baromira fontos lenne, hogy ezek a médiumok összességében kiegyensúlyozott, hiteles tájékoztatást nyújtsanak. Talán mondanom sem kell, hogy a továbbiakban arról fog szólni az írás, hogy ez nincs így. Előtte viszont egy kis kitérő:

Abszurdisztánban az a felettéb abszurd helyzet alakult ki, hogy a tévéműsorok nézettségét kizárólag egyetlenegy cégnek van joga mérni, és így csak is egy méri: ez az AGB Hungary Rt. Az általa mért adatok hitelességéhez és pontosságához nem férhet semmi kétség, a hirdetők szentírásként fogadják el a cég adatait, még akkor is, ha az ORTT által ideiglenes elsötétítésre ítélt RTL Klubon az adásszünet ideje alatt sikerült több mint hatszázezres nézettséget mérniük, és még akkor is, amikor szerintük a Foci VB nézettségét többször is lenyomta valami gagyi szar műsor a másik csatornán, miközben a diákok még sulikból is megszöktek, csak hogy focit nézhessenek, amikor a Japán-Koreai vb mérkőzései az időeltolódás miatt a reggeli órákban zajlottak.

Na de hogyan is mérik a nézettséget? Keresnek az országban 840 önkéntes családot, és beszerelnek hozzájuk egy készüléket. Minden családtagnak saját távirányítója van, és így azonosítja a rendszer, hogy ki mikor mit néz. Hivatalosan nem kapnak pénzt ezért a résztvevők, amit persze nehéz elhinni, hisz ki az a barom, aki ingyért hajlandó szarozni ilyesmivel, ha semmi előnye nem származik belőle? Két lehetőség van. Vagy tényleg vannak ilyen barmok, vagy pedig titokban azért kapnak pénzt, és cserébe ki tudja, hogy kapnak-e utasítást arra, miként alakítsák tévézési szokásaikat. Akárhogyis van, innentől kezdve semmiképpen sem reprezentálhatja az átlagos magyar tévénézőt ez a réteg, hiszen az átlagos nézőt nem lehet rávenni egy ilyen macerás mérési eljárásban való részvételre. Egyébként az AGB-től száramzik az eslő bekezdésben említett adat a napi tévénézésre vonatkozóan is, nem is csoda, hogy többen erősen kételkednek abban, hogy tényleg ennyire sokat ülünk TV előtt, bár nagyságrendi különbség azért nyilván nincs.

Azt kell még tudni egyébként, hogy ez nem egy non-profit szervezet, tehát komoly összegeket kell kifizetniük a tévétársaságoknak azért, hogy nézettségi adatokat szolgáltasson nekik az AGB. Márpedig a hirdetők csak az AGB adatait ismerik el, ez alapján hirdetnek az adott televízióban, tehát ha egy kisebb tv-nek nincsen elég pénze, akkor nem lesz nézettségi adata, azaz nem lesz hirdetője, azaz nem lesz pénze sem, és a kör bezárult. Az országos csatornák pedig lazán kifizetik az összeget, hiszen a teljes(!) magyarországi reklámpiacon lévő hirdetési bevételek 70%-át(!!!) a csigatévé és az rtl rakja zsebre. Annak eldöntését, hogy vajon akkor kölcsönösen érdekeltek-e a felek a magas nézettségi adatok előállításában, az olvasóra bízom...

(folyt.köv.)

Abszurdisztán 2006

2006-01-12T15:51:00.000+01:00

Lassan ideje folytatni a blogot, hiszen kedvenc országunk hőn szeretett politikusai sem pihennek, és abszurdabbnál abszurdabb nyilatkozatokkal és eseményekkel örvendeztetnek meg minket. Megélhetési halálraítéltünk, Mécs Imre adta meg az indító löketet az idén ránkzúdulni készülő hülyeségáradtnak, mikor az mszp-be történő átjelentkezése kapcsán összebalhézott kicsit volt pártjával. Inkább be se linkelem, annyira szánalmas, meg annyira jelentéktelen az egész ügy valójában.

Az év első súlyosabb ügye a Magyar Vizsla újabb száma kapcsán pattant ki. Az egyik Fidesz-irodából faxolták el a Postának a kiaadandó lap egy oldalát, és a fax másolata véletlenül Újhelyi Istvánnál kötött ki. Róla annyit érdemes tudni egyébként, hogy egyrészt a legprofibb és emiatt legvisszataszítóbb MSZP-s politikus, másrészt szerintem tipikusan az az embertípus, aki annak idején önként és meggyőződésből lépett volna be az ÁVH-ba.

És akkor most ennek az ügynek a kapcsán itt az ideje, hogy kiosszuk egy kicsit a Fidesznek is, ami jár neki. Ennek a bandának az a legnagyobb baja, hogy nem fogják fel, hogy a magyar politikában már nem engedhető meg az a típusú amatőrizmus, ami őket jellemzi. Legalábbis a nyilvános politizálásra ez érvényes, a kormányzás, mint látjuk, más tészta.

Már az alapkoncepció is bődületesen rossz volt: "Csináljunk egy álfüggetlen röplapot az aljanépnek, amiben jó demagóg módon szídjuk a Gyurcsányékat, és tagadjuk a végsőkig, hogy ehhez a laphoz közünk lenne, és majd akkor nem lehet minket azzal vádolni, hogy úgy kampányolunk mint az MSZP." Egyrészt még a nagyon hülyék (akiknek egyébként ez szól) is láthatják, hogy ez valami Fidesz-közeli lap, és már csak egy kis szellemi múníció kell baloldalról nekik, hogy úgy fogják fel az egészet, hogy őket be akarják csapni ezzel a függetlenséget erőltető dumával, és innentől kezdve ne is higyjenek az egyébként valós tényekkel operáló kiadványnak. Másrészt, hamár mindenképpen ennek a népességenek a megnyerésével akarunk választást nyerni, miért nem lehet fölvállalni egy ilyen brosúrát, figyelembe véve, hogy az MSZP gond nélkül vállata akár a teljesen hazug "Tények és Hazugságok" c. kis füzetet, akár a borzasztóan aljas és hamisított számadatokkal dolgozó Dec.5.-re írt összeállítást? Egyik kampányanyag nevesítése sem okozott kárt nekik, hasznot annál inkább.

Másrészt, hamár ragaszkodunk ehhez a koncepcióhoz, legalább ne dőljünk be ilyen brutálisan amatőr módon. Ha igaz az az izzadságszagú duma, amit elmondtak, hogy a lapot előállító nyomda munkatársa faxolt az irodából, mikor egy teljesen más megbízás miatt járt ott, akkor is amatőrök: a saját otthonából sem enged az ember egy kvázi-idegent faxolni úgy, hogy ne kérdezné meg, mit faxol és hova! Másrészt ha nem igaz a sztori, és azért lássuk be, ez a valószínűbb, akkor pedig egyenesen kijelenthetjük, hogy a fidesz-irodában droidokra bízzák a kulcsfontosságú munkákat.

Most, hogy a kampányköltség nem jelentéktelen részét sikerült kidobni az ablakon, talán föltehetnénk a kérdést: nem lett volna sokkal hatékonyabb ezt a pénzt pár külföldi kampánytanácsadó megvásárlására fordítani? Nagyon fontos lenne, ha végre felismernék azt a Fideszben, hogy ha ilyen szintű amatőrizmus mellett kampányolnak, esetleges győzelmük csak egy isteni csoda eredménye lesz.

A Magyar Vizsla kapcsán több dolog is eszembe jutott egyébként. Legközelebb arról írok, hogy milyen kampánystratégiát kéne szerintem folytatnia fidesznek, és hogy mi lehet az oka annak, amiért jelenleg sem ezt a stratégiát követi. Utána egy nagyon hálátlan téma következik, mégpedig a magyar médiahelyzet, pontosabban a médiaegyensúly hiánya és annak következményei.

Ja, és egy érdekes kérdés, hogy nekimennek e Fábry Sándornak ezért:

Az értelmiség krémje mindent elkövet, hogy a jelenlegi garnitúrát hatalomban tartsa - nyilatkozta a Heti Válasz ma megjelent számában Fábry Sándor. A humorista így fogalmazott: "Bárki jó, csak Orbán-Belzebúb ne jöjjön. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Fejtő Ferenc több időt tölt Gyurcsány demagóggal, mint annak idején szegény József Attilával. Ott tartunk, hogy (Örök)mécs Imre - megélhetési halálraítélt - a saját bajtársai gyilkosainak utódpártjában fogja folytatni üdvös tevékenységét. Ez az a pont, ahonnan nincs hova hátrálnom. Amikor a Klubrádióban Darvas Iván kezét megfogja a színezett szőrzetű, haditudósításait általában szállodai szobákból adó Orosz József, és a magának milliárdokat privatizáló volt KISZ-titkárral hármasságot alkotva együtt hüppögnek ötvenhaton, akkor nem tudok tovább hátrálni. Amikor a magyar publicisták Leonardója, Váncsa István a Heti hetesben elmeséli, hogy Apró Antal tulajdonképpen a Gyed Marózzal azonos, akkor nem tudok hova hátralépni. Amikor Nádas Péter először Mihancsik Zsófia pártkatonának ad Medgyessy Pétert legitimáló interjút a Magyar Narancsban, majd ugyanezt megteszi Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban is, nincs hova hátrálnom. Amikor barátom, Friderikusz Sándor a közszolgálati televízióban fölteszi Orbán Viktornak a kérdést: "Ön antiszemita?", és Orbán nem borítja rá az asztalt, akkor nem tudok hova hátrálni." Fábry azt mondta: "Egy normális, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országban, mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali, Gyurcsány Ferencet például egész egyszerűen bíróság elé állítanák mondjuk az őszödi üdülőért vagy a Szalay utcai menzáért."

Autópálya-építések Magyarországon - 2. rész

2005-12-24T14:01:00.000+01:00

Nézzük meg akkor, hogy mi is a helyzet, mennyibe kerül nekünk a szocialista autópálya, és mennyibe került nekünk a Fideszes autópálya? Ha kicsit belenézünk a Google-be, akkor kis kereséssel ráakadhatunk az index nyáron készült összeállítására, ami a legátfogóbb összeállításnak tűnik ebben a témában, úgyhogy elsősorban az ott közölt táblázatra és magyarázatokra fogok hagyatkozni.

Azt láthatjuk, hogy az Orbán-kormány alatt épült pályák kilométere alig haladja meg az 1 milliárd forintot. Ehhez képest a szocialista autópálya egy kilométere a legritkább esetben marad 2 milliárd alatt, és a hidakat nem számolva is fölmegy néha 4 milliárd fölé. Különösen érdekes egyébként az is, hogy az Orbán-kormány alatt megkezdett, de a szocik alatt átadott szekszárdi Duna-híd 1,15 milliárdba került, míg a dunaújvárosi híd ennek több mint háromszorosáért épül. Mint tudjuk, a szocik azzal támadták anno a kormányt, hogy nem versenyezteti az építő cégeket, és emiatt nagyon drága az építkezés. Most legalább láthatjuk, mit értenek a szocik versenyeztetés és az árak leszorítása alatt.

Két kérdést kell feltennünk ezután. Az egyik, hogy miért kerülnek ennyibe az autópályák, a másik, hogy a tragikus költségvetési helyzet mellett hogyan lehetséges mégis, hogy minden eddiginél nagyobb tempóban épülnek? Nos a válasz mindkettőre ugyanaz: a PPP-konstrukció miatt. A PPP a Public-Private Partnership rövidítése, és lényege az, hogy "magántőke bevonásával" (ízlelgessük kicsit ezt a szóösszetételt, fogjuk még párszor hallani) építik meg azt, amit normális esetben az állam pénzéből szokás. A normális eset az, ha az államnak van pénze. Na, pontosan ez az, ami a magyar államnak jelenleg baromira nincs. Nade hogyan vesszük rá a magáncégeket arra, hogy autópályát építsenek nekünk? Természetesen csak úgy, ha garantált haszonnal jutalmazzuk őket. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az állam megbízza a magáncéget, építsen autópályát, és azt mondja, hogy majd ezután 25-30 évig ún. rendelkezésre-állási díjat fizet neki cserébe, magyarul 30 év alatt vásárolja meg az autópályát az állam. Természetesen a magáncégeknek is ritkán van több száz milliárdnyi tőkéje a trezorban, ezért ők kölcsönt vesznek fel a bankoktól. Tudni kell, hogy ezeknek a kölcsönöknek a kamata lényegesen magasabb, mintha a magyar állam venne fel közvetlenül kölcsönt, magyarul a magasabb kamatok miatt drágábban épül így az autópálya. Na de akkor miért nem az állambácsi vesz fel kölcsönt? Hát nagyon egyszerű az oka: azért, mert az egyből megjelenne a költségvetésben, és tovább rontaná annak mérlegét. Így viszont gyakorlatilag a Gyurcsány-kormány a következő 3-4 kormánnyal fizetteti ki az általa épített autópályát. Ügyes, mi?

Ügyes, naná. De a szocik azért nem elégszenek meg ennyivel, vérükben van az ügyeskedés. Kitalálták, hogy lehetne még trükközni egy kicsit, a költségvetési hiányt csökkentendő. Bevonták a már korábban elkészült szakaszokat is a PPP-buliba, azaz a már atadott szakaszokat papíron "újra átadták". A franc se érti, pontosan hogyan hozták ki, de a lényeg hogy ennek a trükknek köszönhetően sikerült nem létező bevételeket kreálni, és a költségvetési hiányt csökkenteni. Hogy érthetőbb legyen, mi is történt, idézném ezzel kapcsolatban Bojár Gábor szavait:

A PPP-re való áttérésnek azonban semmiképpen sem szabadna torzítani a költségvetés hiányszámait. Ilyen esetben az egymást követő évek összehasonlítását mindig az eltérő számítás hatásaitól megtisztítva kellene bemutatni. Ez nem lenne nehéz, hiszen ha valamit privát tőkéből valósítunk meg, de azt az állam az amortizációs időre "bérbe veszi", akkor ez a pénzügyi terhek szempontjából egyenértékű egy hitelfelvétellel, tehát úgy is kellene bemutatni. Ha mi hasonló trükkökkel élnénk saját eredményeink tőzsdei bemutatásában, akkor lehet, hogy börtönbe kerülnénk. Azt hiszem az elhíresült Enron-botrány "hősei" sem alkalmaztak ennél sokkal durvább trükköket eredményszámaik felfelé kozmetikázására, de ők ezért húsz-huszonöt éveket kaptak.

A teljesség és a szoci-barátok kevéért azért illik idemásoljam az uccsó mondatot is:

Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a kritika nemcsak a jelenlegi kormánynak szól, hiszen az előző legalább ugyanilyen súlyosan hamisított, amikor a privatizációs bevételeket elkönyvelte a folyó kiadások fedezetére. Csak akkor még nem jött az ESA (->EU) ellenőrizni.

(Azért ne örüljetek, szocikáim, mert ha kicsit is beleássuk magunkat a privatizáció történetébe, abból a ti pártotok és kormányotok a "hazaárulónál" jobb minősítéssel aligha jön ki. De erről majd legközelebb...)

Persze, azért ki kellett ötölni a szociknak valami emésztehetőbb magyarázatot is az autópálya-árakra, hiszen azt mégsem mondhatják, hogy "emberek, fiaitok is fizetni fogják azt a pályát, amit most építünk". Vért izzadva sikerült is két magyarázatot kiötölniük a kommunikációs szakembereknek, és amellett, hogy izzadságszagú lett mindkettő, ezer sebből véreznek is. Az egyik szerint azért kerül ennyibe az autópálya, mert olyanok a törvények, hogy csak akkor engedik át az önkormányzatok a területükön a pályát, ha kapnak lehajtót, és emiatt nagyon sok lehajtót kell megépíteni, ami drágítja a dolgot. Jó, rendben, fogadjuk el, hogy itt aztán tényleg baromi sok lehajtó van, bár jártam már párszor Ausztriában, Németországban, és még sosem éreztem úgy, hogy jé, itt aztán alig van lehajtó. A Zágráb-Fiume pályán valóban nincs túl sok, cserébe az egész pálya egy hatalmas mútárgy, alagutak, viaduktok, átvágott dombok sorjáznak egymás után. Nade ha így van, akkor az Orbán alatt épült pályák hogyan kerülnek mégis feleannyiba? Talán azokon a szakaszokon kevesebb a lehajtó? Ha igen, akkor az arra bizonyíték, hogy igenis meg lehet egyezni az önkormányzatokkal, ha nem, akkor az meg arra, hogy igenis lehet olcsóbban autópályát építeni .

A másik magyarázat szerint idehaza aztán olyan irgalmatlan magas minőségi követelmények mellett épülnek az utak, hogy ahhoz képest a többi ország pályái csak döngölt földutak. Nos, tény, hogy az újonnan épült szakaszok ránézésre tényleg nagyon szépek és jó minőségűek, de pontosan ilyenek az autópályák más országokban is, arról nem beszélve, hogy a mi Alföldünkél hálásabb terepre aligha építhet más ország utat. Ahol meg egy kicsit is nehezebb tereppel volt dolguk az építőknek, rögtön olyan horribilis összegeket kaptak, hogy az már botrány: Ilyen az M7-es Balatonszárszó és Ordacsehi közötti 20 kilométere, ami 65 milliárd forintba került.

Mikor tesz már rendet valaki ebben az országban?!

Autópálya építések Magyarországon - 1. rész

2005-12-22T10:12:00.000+01:00

Pár hetes időközönként rendszeresen előjön az autópálya-építések ügye. Jellemzően két, tényszerűen ellenőrízhető adaton megy a kötélhúzás, és persze mindkét oldalnak megvannak a maga számai, hogy mennyi az annyi.

Az egyik vita, amiből mindig a szocik jönnek ki győztesen, hogy melyik kormány mennyi autópályát épített. Pontosan nem emlékszem, de jellemzően azt szokták mondani, hogy az Orbán kormány alatt harmincvalahány kilométert adtak át. Ez persze igaz, és hát ki is vitathatná el, hogy a 2002 nyarán átadott 63 kilométernyi autópályaszakaszt nem személyesen kovács lászló és medgyessy építette a saját tulajdon kezükkel? És persze sehol sem szerepel a meglévő M7 Budapest-Balaton szakaszának teljes felújítása, holott az is elég komoly munka volt az Orbán kormány alatt. (Talán emlékezhetünk arra, hogy Keller et. hány éven keresztül próbálta meg bebizonyítani, hogy rossz minőségű volt az elvégzett munka. Még ma is a röhögőgörcs környékez, mikor a savtartalmú bitumen képtelen vádja az eszembe jut...). Maradjunk annyiban, hogy nem számítva a felújításokat, 1998-2002 között körülbelül 100 kilométer autópálya épült meg.

Mennyi epült meg pártunk és kormányunk uralma alatt? Egyrészt 2005 nyaráig sikerült átadniuk 35 kilométert. Most viszont nagyon rákapcsoltak, ha így folytatják, 2050-re a Föld teljes felszínét autópálya fogja borítani, bizony! Augusztus 10-én átadták a az M7 egy 20 km-es szakaszát. Dec. 12-én átadták az M5-öst Szegedig, ez 45 kilométer, mások szerint 49, de ezen igazán kár vitatkozni. Dec. 17-én átadták az M0-ás új 13 km hoszzú szakaszát is. Úgyhogy azt mondhatjuk, jelen pillanatban, fél évvel a választások előtt nagyságrendileg ugyanannyi utat könyvelhet el magának a két kormány. Viszont úgy tűnik, ez a kormány is csapdába esik, azaz legnagyobb autópálya-projektjei csak a választások után fejeződnek be. Ha minden igaz, bár mérget nem vennék semmire, jövőre megépül többek között az M6 Budapesttől Dunaújvárosig, és végre összekötik Nyíregyházát és Debrecent az M3-al. Ezen kívűl tovább építik a jelenleg elég érdekes, szaggatott vonalra emlékeztető M7-est is. Mint tudjuk, az MSZP-s logika szerint ezek mind már a következő kormány érdemei lesznek. Ha én Fideszes politikus lennék, azt hiszem, kőkeményen alkalmaznám ezt a logikát, szemet-szemért alapon.

A nagy szerencse az, hogy nem kell a Fidesznek erre a szintre süllyednie, nyugodtan elismerheti az összes autópályát, mindössze azt kell eljutassa a választópolgár agyáig, hogy a gatyája is ráment az országnak ezekre az építkezésekre. Láttuk, hogy a népet sikeresen lehet a legképtelenebb anyagi érvekkel saját nemzettársai megtagadására dresszírozni, szóval akkor talán az autópályát is hajlandóak lesznek gyűlölni. Könnyíti a dolgot, hogy még csak hazudni, csúsztatni sem kell, elég lenne elmondani az igazat. Persze láttuk már sokszor, hogy idehaza az igazság győzelme a hazugság felett közel sem automatikus.

(folyt. köv.)

Politikusok népszerűsége, avagy miért van akkora arca Dávid Ibolyának?

2005-12-18T16:28:00.000+01:00

Nem tudom, ki találta ki, azt se tudom, mi lehetett vele a célja, (pontosabban van egy gyanúm: Göncz Árpád volt közt. elnök népszerűségi mítoszának megalkotása) de tény, hogy nagyon-nagyon régóta egy igen megtévesztő módszer alapján mérik a politikusok népszerűségét. A Medián és a Szonda Ipsos is azt kéri az emberektől, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán osztályozzák a politikusokat. Az osztályozandó politikusok listáját a közvéleménykutató állítja össze, és a lista összes tagját értékelniük kell a kérdezetteknek. Nem kell lángelmének lennünk ahhoz, hogy lássuk ennek a módszernek az egészen nyilvánvaló gyengeségeit: egyrészt önkényesen választanak ki 20 politikust, mintegy megelőlegezve nekik, hogy ők a legnépszerűbbek, de ez csak a kisebbik baj. Sokkal nagyobb gond az, hogy az emberek többsége nemhogy húsz, de tíz politikust sem nagyon ismer, és ennek megfelelően nem is tudják a lista összes tagját megfelelően osztályozni. Minél kevésbé ismert egy politikus, annál valószínűbb, hogy osztályzata a hármashoz fog közelíteni, illetve annál kicsit jobb lesz, hiszen inkább adnak egy ismeretlennek jobb jegyet az emberek, mint rosszat. Ez viszont azt jelenti, hogy az ilyen "futottak még" kategóriába tartozó személyek igen előkelő helyet foglalhatnak el egy ilyen listán, maguk mögé utasítva sokkal karizmatikusabb és ismertebb politikusokat, hiszen utóbbiak sokkal szélsőségesebb osztályzatokat gyűjtenek be, és átlaguk emiatt szintén közepeshez közeli lesz. Az is könnyen megmagyarázható, hogy miért kerülnek ilyen harmadik vonalbeliek az élre, mint Dávid Ibolya és Szili Katalin, vagy Göncz Kinga. Ők jellemzően vagy ismert, de teljesen szürke, jellegtelen politikusok, vagy kevésbé ismertek, és nem vesznek részt kemény pártcsatákban. A média is békénhagyja őket, vagy csak semleges és pozitív hírek kapcsán kerülnek képernyőre. Éppen emiatt az ilyen politikus rivális pártjának szavazói viszonylag jó osztályzatokat adnak neki, míg saját táborából szintén jó jegyeket gyűjt be. Hozzájuk hasonlóan a mindenkori köztársasági elnök is jó megítélést kap, míg a legismertebb politikusok, Orbán Viktor és az MSZP aktuális miniszterelnök(jelölt)je szélsőséges osztályzataikkal a középmezőnyben végeznek. Ezzel a módszerrel tehát sokminden mérhető, egyedül az nem, hogy ki a legnépszerűbb, vagy a legutáltabb politikus. Tudomásom szerint egyedül a Demokrata című hetilap az, amely nem ezt az idióta módszert alkalmazza, hanem ugyanazt, mint amivel a pártokat is rangsorolják: a kérdezettek megnevezhetnek egy legszimpatikusabb és egy legellenszenvesebb politikust, azt aki az eszükbe jut, nincs semmiféle lista. Ha akarnak, akkor nem mondanak, csak legnépszerűbbet vagy leggyűlöltebbet, esetleg nem neveznek meg senkit sem egyáltalán. Az így kialakult lista persze köszönőviszonyban sincs azzal, ami alapján Dávid Ibolyát és társait kiáltják ki az ország kedvenceinek. Évek óta Orbán Viktor és aktuális riválisa állnak az első két helyen, körülbelül annyi százalékot begyűjtve, mint a többi politikus összesen, azaz láthatóan sikerült itthon is meghonosítani az amerikai típusú, személyekre épülő politikai kommunikációt. Jóval lemaradva mögöttük állnak a pártelnökök, és a köztársasági elnök(ami hasonló, hogy itt is az ő megítélése a legpozitívabb), a lista végére pedig jellemzően olyanok kerülnek, akik a közelmúltban valamiért nagyobb médiaszereplést kaptak, és vagy csak elutasítottságuk van, vagy csak népszerűségi pontszámuk. A listán évek óta Demszky Gábor a legrosszabb megítélésű politikus, azaz népszerűségéhez képest igen nagy az elutasítottsága, utóbbi adatával stabil harmadik a két nagyágyú mögött.

Hogy a két módszerrel kapott eredmények közül melyiknek van több köze a valósághoz, annak eldöntését ezek után az olvasókra bíznám...

Dícsérő cikk a Financial Timesban: 20 millióval támogatva

2005-12-17T15:43:00.000+01:00

A Financial Times mai lapszáma hatoldalas összeállítást közöl Magyarországról" - jelentette be Gyurcsány Ferenc még hétfői napirend előtti felszólalásában. A miniszterelnök idézett is a brit gazdasági napilap mellékletéből, és úgy vélte, a Fitch hitelminősítő intézet legutóbbi lesújtó véleményével együtt a Financial Timesban megjelent dicséreteket is figyelembe veszik külföldön. ?Nincs igaza az ellenzéki képviselőknek, amikor azt kiabálják be most a parlamentben, hogy mennyibe került ez. Azt tudom mondani, hogy kár azzal vádolni Tony Blairt, és kár azzal vádolni Európa egyik vezető lapját, a Financial Timest, hogy mindenki megvehető. Ez egy másik kultúra. Európa kultúrája, a kormány kultúrája, a Financial Times kultúrája nem ez" - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.

Gyurcsány Ferenc fölényeskedik, sértődöttet játszik, kioktat, és mellesleg pofátlanul hazudik:

A brit napilap hazánkról szóló elemzései mellett ugyanakkor minden egyes oldalon a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium negyedoldalas hirdetései találhatóak. Mára az is kiderült, hogy ezért összesen 20 millió forintot fizetett ki a tárca.

Komolyan, hány évig kéne Lendvai Ildikótól a happiendezést hallgassuk, ha Orbánék alatt jelent volna meg egy hasonló összeggel támogatott FT-melléklet? És mi lett volna, ha Orbán még pofátlanul le is tagadja?

(Még írtam egy jó oldalt ezzel kapcsolatban, de az undorító javascript hazavágta az egészet, egy lefagyott párbeszédablak miatt, úgyhogy ennyit erről. Gyurcsány nem érdemli meg, hogy kétszer írjak róla.)

Leminősítés

2005-12-08T18:40:00.000+01:00

Valamelyik szocialista tökfejnek, konkrétan Kovács Tibornak, az MSZP frakcióvezető-helyettesének kb. az alábbit sikerült nyilatkoznia, az Inforádiónak pedig 24 órán keresztül negyedóránként bejátszania:

3 nagy, nemzetközi jelentőségű hitelminősítő intézet van, és ezek közül csak egy rontotta Magyarország besorolását, a másik kettő változatlanul hagyta. Mondhatjuk tehát: kettő-egy, Magyarország javára.

Képzeljük el ugyanezt a logikát egy másfajta szituációban! Tegyük fel, hogy Miskolcra véletlenül atombomát dob valaki:

3 nagy kiterjedésű, nagy lélekszámú kelet-magyarországi város van, és ezek közül egyedül csak Miskolcra dobtak atombombát, a másik kettő sértetlen maradt. Mondhatjuk tehát: kettő-egy, Magyarország javára.

Jobb híján csak annyit tudnék mondani: Faszkorbács! Faszkorbács! Faszkorbács!

Takarítás a Magyar Rádióban

2005-12-07T22:50:00.000+01:00

Még emlékezhetünk rá, hogy pár hónapja, mikor lejárt Kondor Katalin mandátuma, a pártok és a kuratórium többszöri próbálkozás után sem tudott új elnököt választani. Sokáig ment a meccs, hogy akkor addig is ki vezesse a rádiót, és úgy tűnt, hogy most kivételesen a baloldal vereséget szenved:

"Hollós János alelnököt bízta meg a Magyar Rádió ügyvezetésével az intézmény távozó elnöke. Kondor Katalin augusztus 1-jével, elnöki mandátumának lejártával bízta meg az alelnököt a rádió vezetésével.
A rádió elnöke azt írta közleményében, hogy a részvénytársaság Szervezeti és Működési Szabályzatának értelmében, a kialakult gyakorlatnak megfelelően, és nem utolsósorban az átadás-átvétel megkönnyítése érdekében járt el így. Az ügyvezető az eredményes elnökválasztásig irányítja a Magyar Rádiót.

Hollós Jánosról okkal feltételezhettük tehát, hogy a "mi emberünk". Ehhez képest most olyan történt, ami csak itt, Abszurdisztánban, és csakis a jobboldallal eshet meg: bizalmi emberük kést döfött a hátukba:

Menesztették a Magyar Rádió szinte teljes vezetését

Hollós János alelnök a Magyar Rádió felső vezetésének kulcsembereit távolította el kedden: így Perjés Klára, a Kossuth és Kis Gyöngyi, a Petőfi adó főszerkesztője távozni kényszerül posztjáról. Ugyanez vár Krassó László elnöki hivatalvezetőre, Szíjártó István gazdasági igazgatóra és Morvai Katalinra, a rádió szóvivőjére is.

Na, erre varrjatok gombot! Nem mellesleg úgy néz ki, hogy a fideszes kollégák ismét átejthetőségükről és hozzá nem értésükről adtak tanúbizonyságot:

A Magyar Rádió kuratóriumának alelnöke, a fideszes Szadai Károly szerint azonban a közrádió két alelnöke nem tájékoztatta a kuratórium elnökségét bizonyos körülményekről, amikor a menesztésekhez jogkörért folyamodott, ráadásul Szadai szerint mindez szándékos csapda volt.

"Hollós János elismerte nekem, hogy azért nem tájékoztatott bizonyos körülményekről, mert tudták, hogy akkor nem szavaztuk volna meg a jogkörük kiterjesztését" - nyilatkozta Szadai, aki szerint éppen ezért vissza kell vonni a kuratórium elnökségének határozatát, és ezért rendkívüli elnökségi ülés összehívását is kezdeményezte.

Nem ez az első eset, amikor egy sajátnak tartott ember tesz keresztbe a jobboldalnak egyébként. (Persze most nem jut eszembe konkrét példa, de arra emlékszem, hogy volt már ilyen). Valaki mondja már meg nekem, mi a franc folyik itt?!

Kettős állampolgárság

2005-12-05T16:31:00.000+01:00

Egy éve volt, hogy minden normális, egészséges lelkületű, tisztességes magyar szemében elveszítette legitimitását a Gyurcsány-kormány, az elszakított magyarok ellen folytatott kampányával. Aki ezt nem így látja, az nem normális, beteg lelkületű, vagy tisztességtelen, és ebben a kérdésben semmilyen kompromisszum nem köthető. Nem kell a KISZ-es, Mszmp-s, Balatonöszödös, brókerbotrányos múltra hivatkozni, ha azt kérik tőlünk, miért gyűlöljük őket. Csak annyit kell mondani: December 5. Szégyenletes tevékenysége ugyanolyan névjegye a "modern baloldalnak", mint elődjeinek a Károlyi-féle nemzetvesztés, vagy később 1956 leverése. Mindhárom eseményben közös, hogy a hatalomért, pénzért, vagyonért vívott harcban a "baloldal" a nemzet tönkretétele, megalázása árán is győzni szeretne.

Egy kis emlékeztető a tavalyi kampányról: http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=6604

"Engem nem érdekel a politika"

2005-12-01T16:13:00.000+01:00

Igen gyakran hallani a fenti mondatot, ha politikára terelődik a szó. Sokan gondolják úgy, hogy nem kell foglalkozni a politikával, az nem az ő dolguk. Jellemzően két oka van szerintem, amiért ez a véleményük: vagy azért nem akarnak róla beszélni, mert tájékozatlanok, és nem szeretnék, ha ez kiderülne, vagy attól félnek, hogy személyes sértődésekhez vezet egy-egy túlfűtött politikai vita, és ez "nekik nem éri meg". Mondanom sem kell talán, hogy számomra egyik indok sem elfogadható. Egyetlen olyan szituáció van, amikor politikai kérdésekben lehetőleg nem nyilatkozom: ha tudom, hogy a jelenlévők döntő többsége más véleményen van. Ilyen esetekben kerülöm a felesleges, provokatívnak tűnő politikai megjegyzéseket, csak akkor teszek ilyeneket, ha igazságérzetem vagy önbecsülésem ezt kiköveteli. Minden egyéb helyzetben úgy gondolom, hogy az embernek igenis legyen határozott állláspontja, és képviselje is azt.

Miért?

Arra, hogy miért elfogadhatatlan, ha valakit nem érdekel a politika, a közelmúltban apám fogalmazott meg egy eléggé támadhatatlan érvet: Mindenki saját bőrén érezheti, hogy Magyarországon nem működnek jól a dolgok. Sőt, nemcsak hogy nem működnek, de már jó ideje nem működnek, és minimális elmozdulás is alig érezhető abba az irányba, hogy egyszer majd működni fognak.

Az, hogy ez ellen tenni kell, nem lehet vita tárgya. És minden embernek kötelessége, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel tegyen is ennek érdekében. Az egyetlen eszköz, amivel mindenki rendelkezik, a szavazati jog, azaz a választás joga. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy azt politikust, azt a pártot válassza, akiről a leginkább el tudja képzelni, hogy annak hatalomra jutása esetén majd javít a dolgok működésén. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, annak logikusan vagy azt kell gondolnia, hogy az országban minden a legnagyobb rendben, ez már itt a kánaán, vagy azt, hogy ő más módszerekkel lényegesen hatékonyabban tudja szolgálni a célt, a dolgok jobbátételét.

Utóbbiak közé azon kevesek tartozhatnak csak joggal, akik idejük vagy vagyonuk jelentős részét áldozzák erre a célra. Pl. alapítványt, egyházat, szeretetszolgálatot üzemeltetnek, vagy az államhatalom megdöntésén fáradoznak. Lássuk be, hogy utóbbi típusú emberből igen kevés van, nem mellesleg az ilyen embereket általában a politika sem hagyja érintetlenül.

A nagy többségnek egyetlen valamirevaló eszköze marad, és ez a választójog. És akkor innentől kezdve nincs mese: választani kell. El kell tudni dönteni, hogy az adott alternatívák közül melyik a legüdvözítőbb. Ha egyik sem, akkor pedig mutatni kell egy másik alternatívát. Jelölje magát képviselőnek az ember, szervezzen polgári engedetlenségi mozgalamat, döntse meg a demokráciát, teljesen mindegy, de olyan nincs, hogy semmit nem tesz. Főleg nem ideheza, ahol olyan a helyzet, amilyen. Ausztráliában talán bocsánatos bűn nem szavazni, de itthon véleményem szerint nem az.

Ahhoz pedig, hogy döntést tudjunk hozni, felelős döntést, magunk, de nem utolsósorban embertársaink felé is maximálisan indokolt döntést, tájékozottnak kell lennünk. Pontosan úgy, ahogyan az élet más területein is indokolt és számunkra ésszerű döntést hozunk, ugyanolyan indokolt és ésszerű döntést kell hoznunk ezen a téren is. Már csak azért is, mert az, hogy milyen pártot juttatunk 4 évre hatalomra, sokkal inkább befolyásolja életünket, mint az, hogy piros vagy zöld almát veszünk-e a zöldségesnél.

Nem igazán tudok mit kezdeni azokkal -és sajnos nagyon sokan ilyenek- akik, a "23 millió román" meg "gázáremelés 40%" típusú szlogenek alapján döntenek. Akik nem veszik a dáradtságot, hogy legalább egy politikai napi- vagy hetilapot elolvassanak, viszont a Barátok Köztre meg a valóságshowra mindig jut idejük. Nem érzem magam jól egy olyan országban, ahol többen szavaznak sms-ben BB Évire, mint az elszakított magyarok állampolgárságára, vagy az ellen.

Nem szeretem a tömegdemokráciát.

Gyurcsány Ferenc

2005-11-30T12:43:00.000+01:00

1956 apropóján jut eszembe egy Gyurcsány-idézet, 1988-ból:

"Az apám dzsentroid elem, aki a mai napig forradalomként emlegeti 1956-ot."

"Hát te hogyan csinálnád, Imre?" - kérdezhetnénk a mártír szellemét, ha lenne pofánk ezek után továbbra is Gyurcsány-idézetekkel dobálódzni.

Mécs Imre

2005-11-30T12:17:00.000+01:00

Stockholm-szindróma a javából: Mécs Imre mszp-s lesz:

Mécs Imre elfogadta a szocialisták ajánlatát, és az MSZP fővárosi listájának befutó helyére kerül ? jelentette be a honatya egy SZDSZ-csoportgyűlésen. A hirszerzo.hu szerint az SZDSZ vezetése nem kínálta meg befutó listás hellyel.

Az SZDSZ alapító tagjai közé tartozó '56-os halálraítélt lépését azzal indokolta, hogy az ő jelenléte nélkül '56 szellemisége és az egykori szabadságharc résztvevői úgymond képviselet nélkül maradnának az Országgyűlésben.

A Mécsimre-jelenségre egyébként csak két magyarázat lehetséges. Az egyik, hogy ez az ember soha a büdös életben nem volt ötvenhatos, a másik pedig, hogy az volt, és olyan trauma érte, aminek következtében agyilag megkattant, és azóta is kínzói és fogvatartói utódainak kegyét keresi. Egy azonban biztos: egy ilyen embernek semmi keresnivalója sem kéne legyen a magyar közéletben.

Villanyár

2005-11-29T17:20:00.000+01:00

Számomra ez egyik legidegesítőbb jelenség idehaza, amikor a politikusok konkrét tényekről, konkrét adatokról vitatkoznak, és napokig egymásnak homlokegyenest ellenkező állításokat tesznek. A média pedig, ahelyett, hogy alaposan utánanézne a kérdéses adatoknak, megkérdezne statisztukosokat, szakmabelieket, vagy az illetékes elvtársat, pártállástól függően ezeket a nyilatkozatokat ismételgeti, a nap 24 órájában. Sőt, nagyon gyakran még rá is tesznek egy lapáttal , féligazságokkal, aljas csúsztatásokka manipulálják tovább a közvéleményt. Miért nincs igény a tisztánlátásra? Miért nincs az, hogy ha valaki bedob egy adatokkal megcáfolható állítást, akkor úgy picsánrúgják szorgalmas médiamunkások, hogy egy életre elmenjen a kedve az illetőnek?

Mind az mszp, mind a fidesz részéről előfordulnak ilyen esetek, amikor napokig hamis számokkal dobálóznak. Persze mondanom sem kell, hogy az exkomcsik esetében a csúsztatás mindig tudatos, és komoly médiahátszéllel megvalósított akció, míg a Fidesz egyszerűen csak amatőr, és teljesítménykényszere van: mindenáron azt akarja, hogy az ő számai szóljanak nagyobbat. Persze ha hibázik, az ellenoldal kőkeményen bebünteti, míg az mszp nyugodtan blöffölhet: legfeljebb a Magyar Nemzeteben jelenik meg egy 100 szavas leleplező cikk.

Nézzünk egy konkrét példát, a villanyár-kérdést. Igazi állatorvosi ló a fenti megállapításaim tükrében.

Orbán bedobja a luxusprofit varázsszót, hátha rágerjednek a hülyék (aka. bizonytalan vagy középen álló szavazók), majd benyomja az adatot, hogy idehaza drágább az áram, mint Ausztriában. Nyeregben érezheti magát, a stáb dobott neki egy ütős számot, csak a tőle szokott színvonalon kell lekommunikálnia, és máris +5%-ot mutatnak majd a fidesznek a közvéleménykutatók. Ez nagyon jó is lenne, csakhogy a számokba bele lehet kötni. És persze az MSZP bele is köt, gyűlöletes egy banda, de kommunikációban profik. Persze a csúsztatás a vérükben van, meg amúgy is gyűlölik Orbánt, ezért nagyot akarnak visszaütni. Előszedik az Eurostat 2005 januári jelentését, és végigbömböltetik a médián, hogy lám, hazudott az Orbán, nem is drágább idehaza az áram, sőt. Ezzel ki is hozták az ütközetet egy egészséges döntetlenre, holott az a tény, hogy a kereseti viszonyokhoz képest milyen brutálisan sokat fizetünk az áramért az osztráokhoz képest, még tény marad. De Orbán ugyebár nem ezt mondta. És hogy mi az igazság? Egyedül az mno.hu próbált meg utánajárni:

"EU egészét tekintve négy országban ? Belgiumban, Németországban, Luxemburgban és Olaszországban ? magasabb a villamos energia ára, mint a magyar tarifa - mondta Varga Mihály, hozzátéve, hogy a Fidesz az Európai Bizottság energiaárakkal foglalkozó hivatalos intézményének elektromos és gázárakra vonatkozó adataira támaszkodott. (...) A Batiz András által hivatkozott adatsor egyrészt a 2005 január elsejei, még az itthoni áremelés előtti állapotot tükrözi. Ebben az adatsorban Magyarország valóban nem áll olyan rosszul. (...) a második negyedévet is figyelembe véve viszont valóban az egyik legdrágább országnak számít hazánk ? a villamos energia ár tekintetében. Magyarországon e szerint 100 kilowattóra áram adókkal együtt 11,24 európa került, ezzel messze megelőzzük a cseheket (8,71), a letteket (8,29), a litvánokat (7,18) vagy a lengyeleket (9,35), de a régiek közül a spanyolokat (10,97), a finneket (10,38), sőt, az Egyesült Királyság árait is (9,26)."

Orbán tehát nem hazudott, de támadható volt, amit mondott, és egy minimális csúsztatással el lehetett hitetni, hogy mégis hazudik. Persze az MSZP és Gyurcsány nem álltak meg itt, mindenképpen győztesként akartak kijönni a vitából. Bedobták a köztudatba, hogy egy 2001-es új energiatörvény miatt, azaz Orbán Viktor miatt nem szabályozható az áram ára. Namost, ez egész egyszerűen pofátlan hazugság. A valóság az, hogy akkor éppen amiatt támadta az mszp a fidesz-kormányt, hogy szabályozni kívánja az áram árát, nem bízza azt a piacra. A valóság az, hogy nem a 2001-es törvény, hanem annak egy 2003-as módosítása ( ami 2004 Január 1-től él) miatt nem lehet hatósági árat megállapítani. De ez utóbbi csak a nagyfogyasztókra vonatkozik, a kisfogyasztók árait ma is tudná a kormány szabályozni. Ezt persze megint csak az mno-ból tudhatta meg a polgár. A prolik meg döntsenek random, hogy kinek van igaza. Mellesleg egy ilyen szintű hazugság és köpönyegforgatás tőlünk nyugatra bármely pártnak automatikus választási vereséget jelent, kivéve persze Amerikában. Itthon persze ilyesmit már észre sem vesznek az emberek. Hogy ez miért van így, arról majd egyszer elmondom a véleményem.

Franciaország még mindig...

2005-11-28T23:00:00.000+01:00

Tőkéczki László, Magyar Nemzet, Okt. 28

Párizs ég. Vigyázó szemeinket most aktuális odafordítanunk. Mit is jelez ez nekünk előre? Azt, hogy a politikai korrektséget hirdető politika minden törekvése hamis volt, minden jóslata szimpla butaság. Az utópikus balos elméletekben mindig burjánzó francia világ tűzfényeinél világosan láthatók a realitás követelményei. Jog nem lehet kötelességteljesítés nélkül. Milyen egyszerűen reakciós is ez a megállapítás. De kinek van eltartási kötelezettsége olyanokkal szemben, akik ? mondjuk ? a bolti tolvajlást nem tekintik üldözendőnek? Vajon humanizmus-e az, ha mindent megértünk, s mindent megengedünk?
Jellemző egyébként, hogy a lázadók elsősorban iskolákat gyújtanak fel, másrészt gépkocsikat ? a nyugati világ egyéni mobilitási szimbólumait. S egyesek mégis az integrálni nem képes többségi társadalom felelősségéről beszélnek. Ezzel persze gyermekké nyilvánítják védenceiket, akikért mindig a szülők a felelősek. A valóságban azonban a gyermek sohasem lehet egyenrangú ? sokat kell tanulnia, tennie azért, hogy felnőtt legyen.
A politikai korrektség üzletes csahosait azonban mindez sehol nem érdekli. Nekik van egy régi repedt lemezük, amelynek forgatásáért benyújthatják a számlát gazdáiknak. Persze lehet, hogy már a gazdák sem mindig tudják, miért is kell forgatni a verklit. A lázadók nem finoman disztingváló emberek, számukra ? adott esetben ? egy gazdag liberális is csak zsákmányállat, a gyűlölt másvilág része. El kellene gondolkodni ? amíg nem késő.

Kezdjük el...

2005-11-28T17:36:00.000+01:00

Igen, ez a blog elsősorban kis magyar hazánkról fog szólni, és pitiáner dolgairól, reménytelenül elbutított lakosságáról, és a végtelenül amatőr politikai elitről. Előljáróban, és a miheztartás végett csak annyit, hogy Gyurcsány egy fasz. Aki nem így gondolja, az is. De erről majd később.

Most essék szó Franciaországról, egy, az abszurdizálódás folyamatában szintén élenjáró országról, mielőtt elmerülnék a magyar belpolitika és közélet bűzölgő emésztőgödrében. (ahol mindig a legnagyobb szardarabok úsznak legfelül egyébként) Eléggé kiakadt mindenki arrafelé, miután az immáron második nemzedékét kitermelő bevándorló réteg legalja gyújtogatósdit játszott egy hétig, különösebb ok nélkül persze. Persze leginkább a politikai elit volt bajban, hiszen hirtelen ellentmondásba keveredett a józan ész a szélsőliberalizmus diktálta politikai korrektséggel. Nem is tudtak mit kezdeni magukkal, mígnem Sarkozy belügyminiszter ki nem eresztette a szelepet, és nevén nevezte a csőcseléket. Amit egy hónapja maximum Le Pen mondhatott ki, az hirtelen PC lett. Úgy látszott, Franciaország végre felébred, és utat mutat majd Európa számára. De nem. Úgy tűnik, hosszú távon ismételten a hülyeség készül győzelmet aratni. Az fn.hu mai cikkében egy részletesebb elemzést közöl az aktuális helyzetről. Érdemes végigolvasni, de idéznék azért:

"mivel a fiatalkorú gyújtogatókat semmilyen koherens ideológia nem tartja össze, a zavargások elsődleges oka szociális jellegű volt"

Aha. Ezek szerint bármelyik pillanatban várható, hogy Magyarország lakosságának úgy közel harmada, amely bőven az ottani randalírozók életminőségénél rosszabbul él, spontán bedurvul és végiggyújtogatja Árpádföldet, vagy valamelyik vidéki nagyvárost. Még jobban retteghetnek az írek, ahol, gazdasági csoda ide vagy oda, arányaiban sokkal jelentősebb az elszegényedett, kilátástalan réteget gyarapítók száma, mint Franciaországban. Másrészt jó ha tudjuk, hogy sem a szélsőséges ideológiai fanatizmus, sem a faji hasonlóság nem koherens ideológia.

"Csakhogy a tapasztalat mást mutat: a francia köztársaság a hetvenes évek elejétől fogava bízott a köztársasági egyenlőséget propagáló iskolarendszerében, a szociális problémák ennek ellenére csak sokasodtak. A gondok forrása elemzők szerint az ideális egyenlőséget hirdető köztársaságeszme és a valós egyenlőtlenségek között létrejött feszültség: teoretikusan ugyan mindenki egyenlő Franciaországban, csakhogy valahogy a jobb módúak és a francia felmenőkkel rendelkezők valahogy mégis egyenlőbbek."

Persze. Tehát ha bűnözés van, az szociális kérdés, ha hátrányos megkülönböztetés van, az faji kérdés. De legalább már eljutottunk odáig, hogy ha körmönfontan is, de ki lehet mondani, a bevándorlók bűnöznek leginkább. Persze az őket sujtó negatív diszkrimináció nyilván just for fun alapon történik az őslakosok részéről. Ilyen a fehér ember, na.

"Bár Le Pen kétségkívül régóta hajtogatja már, hogy a bevándorlók és az idegenek problémát okozhatnak, vele ellentétben Sarkozy nem kiutasítani akarná őket, hanem integrálni: a pozitív diszkriminációt a belügyminiszter minden szükséges területre kiterjesztené az iskolafinanszírozástól kezdve, a hivatalok és megüresedett munkahelyek betöltésén keresztül, a külvárosi fiatalok álláshoz jutásáig bezárólag. "

Külön pszichológiai esettanlumányt érdemelne egyébként, hogyan jut el Sarkozy a csőcselékezéstől a pozitív diszkriminációig. Egyébként nem értem, hogy a szerbek, a románok és a szlovákok miért nem fogadják meg egy ilyen haladó szellemiségű politikus javaslatait. Hiszen ha igaza van, egyszer és mindenkorra megoldhatnák a határon túli magyarok kérdését. A mostani, borzasztóan erősödő elszakított magyar közösségek ellenszere nyilvánvalóan az lenne, ha átállnának az integrálást és asszimilációt gyorsító pozitív diszkriminációra, nem pedig negatív megkülönböztetéssel, magyarverésekkel kényszerítenék szegregációra jobb sorsra érdemes testvéreinket.

Jóslás: a franciaországi helyzet nem hogy javulni, de rosszabbodni fog, Sarkozy hirtelen megnövekedett népszerűsége pedig kidurrant lufiként fog szertefoszlani, ha nem tér vissza mihamarabb a csőcselékezéshez és a kiutasítások szorgalmazásához.